A múltkori blogbejegyzés sok hozzászólást hozott a weboldalon, és e-mailben is sok levelet kaptam. Úgy látszik, sokunkat érdekel az idill témája. Köszönöm a hozzászólásokat és a leveleket, mert ez bennem is tovább vitte a gondolatot.
Szeretném leszögezni, hogy teljes mértékben elfogadom azok véleményét, akik azt mondják, hogy szükség van konfliktusokra, drámákra.
Én annak vagyok a híve, hogy mindenki szabadon higgyen abban, amiben szeretne, amíg ezzel másokat nem sért. A múltkori blogbejegyzés azzal kapcsolatban fogalmazott meg egy másik álláspontot, hogy vannak, akik nem tudják elfogadni egy írónő választását az idill mellett, és ez negatív véleményeket, gyűlölködést szül bennük.
Több kedves olvasó jelezte, hogy szerintük szükségük van a konfliktusra, nehéz helyzetekre a mesékben, mert egyrészt ezeket a meséket gyakran kérik a gyerekek, másrészt így tudnak a kis életükben jelenlevő feszültségek feloldódni. Ezzel egyet is értek. Egy pár dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet. Ezt a modellt használjuk már évszázadok óta. Konfliktus a mesében, feloldódás bennem. Feszültség bennem, feloldódás a mese konfliktusa által bennem. Ennek azonban az lehet a következménye-, amit egyébként felnőtt embereknél is meg lehet figyelni- hogyha valami belső feszültség jelenik meg, akkor kívül hozunk létre valami olyan feszültséggel telt helyzetet, konfliktust, ami feloldhatja a bennünk lévő kellemetlen érzéseket. Ez másokat azonban nem juttat közelebb a harmóniához, csak esetleg akkor, ha a konfliktusból kialakul egy közös feloldódás. Számos olyan barátom, ismerősöm, sőt kedvesem is volt, aki ezt a modellt használta. Sőt, én magam is éltem ezzel a feloldási móddal, amíg rá nem ébredtem, hogyha igazán felelősséget vállalok önmagamért, akkor először megpróbálom felkutatni, hogy miből ered a belső feszültség, és azzal foglalkozom, mielőtt másra, vagy a külvilágra vetíteném, ami bennem van, és onnan várnék megoldást. Szerintem nagyon fontos, hogy szülőként megtanítsam a gyermekemnek- természetesen az életkori sajátosságok figyelembe vételével– a feloldási módot is azzal, hogy beszélgetek vele arról, hogy mi játszódik le benne, és megtanítom, hogy hogyan oldhatja fel önmaga, konfliktusok nélkül a belső feszültséget. Megtanítom, hogy hogyan ismerheti meg önmaga működését, és ezáltal hogyan válhat belül erőssé. Mindenekelőtt pedig mintát adok számára a saját életemmel. Emellett elfér a „hagyományos” konfliktusos mese, ha valaki azt választja, és elfér az idill is.
Egy kedves olvasóm leveléből idézek: „ A dráma fogalmáról néhány gondolatot. Dráma: minden, ami megmozgatja a fantáziát. Dráma. cselekvés. Drámapedagógia: cselekvéssel nevelés, a történetek anyaga: a párbeszéd. Ketten beszélnek itt és most. Mindig döntési helyzetben van a drámajátékos gyermek. Szerepben dönt, ám a saját képességei, gondolatai, értékrendje alapján. A dráma kell, mert cselekedtet. Nem csak beszélünk a dolgokról (epika) hanem a helyzetben tenni kell valamit, a dolgok nem maradhatnak így tovább. Az idill is kell, de nem visz sehová. Nem mozdul semmi. Pihenünk. Az idill addig jó, amíg hirtelen nem történik valami, mely döntési helyzetre kényszerít. Eddig így volt, most változtatni kell: ez a dráma. nem a rosszra irányítja a figyelmet, hanem cselekvésre késztet, mivel a dolgok folyton változnak. A dráma másik jelentése: rossz, drámai, valami nagyon nehéz helyzet. A harmadik jelentése: műnem, színpadra szánt irodalmi mű.”
Köszönöm a levelet, ez is segített továbbgondolni a kérdést. Egyrészt egyetértek a drámajáték szerepével, ami valóban segít értelmezni a kialakult helyzetet, és megoldást találni rá. Magam is jártam pszichodráma csoportba. A dráma azért kell, hogy cselekedjünk, mert az visz tovább. Az idillről pedig a legtöbben azt gondolják, hogy elkényelmesít. De mi lenne, ha egy másik lehetőségnek is helyet adnánk? Mi lenne, ha azért (is) szeretnénk cselekedni, mert bennünk harmónia van, és ezt szeretnénk továbbadni a cselekedeteinken keresztül. Ha csak a nehéz helyzetek ébresztenek rá arra, hogy tenned kell valamit, akkor az reaktív magatartáshoz vezet. Kell valami ösztöke, hogy lépj. Innen már csak egy lépés az, minimális pszichológiai ismeretet igényelve, hogy irányítsanak olyan tömegeket, akik reagáló magatartáshoz szoktak. Ha azért cselekszel, mert harmónia van benned, akkor egészen más rezgésű dolgokat hozol létre, proaktív vagy, önmagad motiválója. Az inspiráció benned születik, nincs szükség rá, hogy nehéz helyez, konfliktus, feszültség váltsa ki a cselekvésre késztetést. Önállóságra nevel, és arra, hogy a belső erődre támaszkodj. Képzeld el azt a világot, ami így jön létre. Én tudom, hogy az idill elfogadása nem könnyű, hogy eddig nem ahhoz szoktunk. Új képességeket kell elsajátítani ahhoz, hogy be tudjuk fogadni és fenn tudjuk tartani a harmóniát önmagunkban és a világunkban, de nem lehetetlen.
A közeljövőben az alábbi programokon várunk szeretettel:
Ha most vasárnap estig, azaz február 24-ig jelentkezel, akkor még köztünk lehetsz a február 25-i, hétfői Csendes estén, ami most a tízmilliószoros napra, és telihold napjára esik. Ilyenkor nagyon fontos, hogy pozitív dolgokra gondolj, arról beszélj, és azokat tedd, ha pozitív dolgokat szeretnél teremteni az életedben. Ezen az estén az éneklés, a mantrák erejével tisztulunk, gyógyulunk, és teremtünk. Olvass tovább és jelentkezz itt.
Új programra hívlak március 24-én.
EGY NAP ÖNMAGADÉRT
– az energia te vagy –
A világban mindent átsző az univerzális energia, amit, ha jól használsz, akkor könnyedén és szeretetben élheted az életedet. Az univerzális energia a csakrákon keresztül lép be a testedbe, és így tudod a magadévá, a részeddé tenni. A csakrák a tudatosság kapui, így ha jelenleg vannak kellemetlen tünetek akár az egészségeddel kapcsolatban, akár különböző életterületeidet illetően, akkor ez arra hívja fel a figyelmed, hogy valami tenned kell a feloldásuk érdekében.
„ A teremtés nem más, mint az energia kiigazítása.” – Neale Donald Walsch
A megoldás a csakrák energiájának kiigazításában rejlik, önmagad energiájának kiigazításában. Olvass tovább az EGY NAP ÖNMAGADÉRT programoktól itt!
Szeretettel várlak,
Arató Mónika
Copyright © Arató Mónika
A Teljesség virága honlap és a Lélekcsemegék bármely szövege szabadon idézhető. Ha kiírod a szerző nevét vagy a www.simratyogaworld.com oldalt is, mint forrást, azt külön megköszönjük Neked.
Odáig kellene már eljutni hogy elfogadás, egymás szeretete, mert ez vezet a harmóniához és nem a konfliktus keresése és mások …getése.
Kedves Éva,
Úgy legyen:).
Szeretettel,
Mónika
Engem az idill még sohasem kényelmesített el. Ilyenkor rendkívül inspirált vagyok, rengeteg ötletem támad, amit el is kezdek megvalósítani. Olyankor nincs bennem félelem: nem tartok attól, hogy mások mit szólnak hozzá, vagy sikerülni fog-e, amit kitaláltam, stb. Egyszerűen csak hagyom kiáramolni magamból, és útjára indítom. Csodálatos dolgok születnek ilyenkor.
Boldog vagyok, hogy már hónapok óta tartósan ebben az állapotban leledzem …
Köszönöm a cikket, Móni.
Szeretettel,
Kriszta
Szia Kriszta,
Köszönöm, hogy írtál, és nagyon örülök a leledzésnek:).
Ölelés,
Móni
Kedves Mónika!
Köszönöm szépen a cikket!
Nagyrészt egyetértek Veled: amikor éppen nagyon-nagyon jó állapotban vagyok, én is szeretem ezt másokkal megosztani: egy beszélgetésben, érintésben stb.
Ugyanakkor van egy másik állapot is, ami viszont tényleg elkényelmesít szerintem: amikor valaki úgy jól érzi magát, tulajdonképpen (és nagyjából) harmóniában van. Azt értem ezalatt, amikor alapvetően semmi nem hiányzik, és bár nem vagyok extázisban, azért úgy „jól elvagyok”. Na ez egy jó, viszont tényleg veszélyes állapot: annyira nem szuper, hogy állandóan meg akarjam osztani, ill. koncentráljak rá – hacsak nem vagyok tényleg nagyon-nagyon-nagyon tudatos, ugyanakkor mivel alapvetően jól érzem magam, arra sem inspirál, hogy tegyek önmagamért, másokért, bármiért.
Én többször is voltam ebben az „egész jó” állapotban, és nem igazán értettem, miért csúsztam vissza mindig egy rosszabb állapotba. Csak most, a Te cikked hatására értettem meg, hogy azért, mert ez egy köztes állapot volt: ahhoz önmagában nem elég, hogy „magától” fönnmaradjon, de annyi energiát nem tudok belőle meríteni, hogy följebb „tornásszam” magam az érzelmi skálán. Ugyanakkor sajnos mindannyian tudjuk, hogy amivel nem foglalkozunk (eleget), az hanyatlani kezd előbb-utóbb.
Viszont sokan nem tudunk elsőre különbséget tenni az Általad leírt szuper harmónikus állapot és ez utóbbi között. Na ehhez (is) kell(ene) egy hatalmas adag tudatosság! 🙂
Klári
Szia Klári,
Köszönöm, hogy írtál. Minden vélemény hozzásegít másokat is a mélyebb megértéshez. Megmutatja, hogy hány nézőpontból láthatunk valamit,és így mélyebben megérhetjük, hogy eddig mi történt velünk.
Most, hogy írtad, valóban létezik egy határvonal, amit tudatossággal lehet átlépni, és ez szinte mindenre igaz.
Igen, éljen a tudatodás:).
Szeretettel,
Mónika
Szervusztok!
Szerintem az „egesz jo” allapota is pozitiv. Legalabbis az en tapasztalatom szerint. Ugyanis olyankor nem kuszkodok, nem akarok semmit sem gorcsosen es foleg nincsenek felelmeim. „Csak ugy jo.”
Minden aprosagnak tudok orulni, meg a sarokban piheno porcica is megmosolyogtat. Mert minden ugy jo, ahogy van. Es olyankor pozitiv dolgok mozdulnak meg, kozelebb kerulnek hozzam a korabban kigondolt vagyaim. Es olyan jo hatradolni ebben az „egesz jo” allapotban. 🙂
Koszonom neked, Moni, hogy ismet egy gondolkodasra keszteto bejegyzest tettel kozre. Mindig orom olvasni a soraidat!
Szeretettel,
Katus
Szia, Katus!
Egyetértek Veled, az „egész jó” állapot is pozitív – csak sajnos nálam mindig túl rövid ideig tart. És utána nagyon rossz észrevenni, hogy már megint épp csak „beleszagoltam” a jóba, és már megint a gödör fenekén csücsülök. Mert persze ugyanaz a gödör sokkal mélyebbnek tűnik, ha „föntebbről” csúsztam vissza, mint amikor éppen ez a „normális” egy adott időszakban.
És pont erre ébresztett rá Mónika cikke, hogy miért tartott nálam mindig kevés ideig. De legalább megláttam, és innentől fogva már tudom, merre induljak el. 🙂
Klári
KÖSZI MÓNIKA!! 🙂 🙂 Séép napot Nektek! 🙂 🙂