A Duna partján ülök egy szép fatörzsdarabon, amit a Duna a szentendrei kanyarban odahelyezett számomra, hogy legyen hova leülnöm. Szertartást tartok Tündének. Új életet szeretne kezdeni mind a magánéletében, mind a hivatásában, és most éppen a szerelmi csalódások elengedésén dolgozunk. Gyönyörűen süt a nap, átérzem az élet szépségét, és hálát adok ott a pillanatban, hogy mindez megadatott nekem. Mikor a szertartásban odaérünk, hogy behívjuk az új szerelmet, a Duna vizén megjelenik egy vadkacsapár. A hím folyton vissza- vissza néz, hogy követi – e a „neje”. Egymás mellett úsznak tovább. Éppen mikor útjára bocsátjuk a vágyakat egy gyönyörű virágkehelybe rejtve a Duna- vízén, megszólal a közeli templom harangja.
Fú, ez szinte már giccses- gondoltam volna pár évvel ezelőtt. Mára már megszoktam, hogy apró és nagyobb csodák vesznek körbe folyamatosan.
Meditációs estet vezetek. Tele van a terem, és a meditáció közben érzem, ahogy egyre magasabbra emelkedik a teremben lévő energia. A végén hallgatom a megilletődött emberek visszajelzéseit. Újra csak hálát adok, hogy ez éppen velem történik.
Anyukámmal, és a húgommal beszélgetünk. Elmesélem nekik, milyen dolgok történnek velem mostanában, és ez zsilipeket nyit meg. Őszintén feltárjuk egymás előtt az érzéseink. Néhány könnycsepp is hullik. Meghallgatjuk egymást, és a mamám azt mondja: „Olyan régóta várok erre a pillanatra.”
Egy nagy gyógyszercég személyzeti vezetőjével beszélgetek az irodájában. Éppen egy tréningről egyeztetünk, amit tőlem és a kollegáimtól szeretnének megrendelni. Ahogy nézek a hölgy mosolygós szemébe, és érzem az örömet benne, hogy találkoztunk, újra csak rácsodálkozom: hogy történhet ez éppen velem?
Természetesen már a kérdés megfogalmazásának pillanatában tudom a választ, hiszen sokat tettem érte. Elsősorban azzal, ahogy érzékelem a világot. Évek hosszú során át dolgoztam a gondolataim átalakításán. Majd az érzéseimén is. Majd a világ értelmezésén és érzékelésén önmagamban. Bármilyen kihívás jön, én átérzem az élet szépségét, tudom, hogy biztonságban vagyok, örömet érzek a szívemben, mert tudom, hogy minden VAN. Ha pedig észlelem a VAN-t, akkor fizikai szinten is megjelenik az életemben, amire vágyom. Egyre inkább úgy érzem, hogy én magam semmi vagyok, hátralépek, és engedem, hogy rajtam keresztül megmutatkozzon a VAN, ami már most körülvesz.
„ A teremtés csupán formába öntése annak, ami már létezik.”- Srima Bhagavatam (9. század)
Ugyanilyen öröm, hogy Veres Krisztával tartjuk a VAN tábort a Velencei – tónál június 18. és 22. között, amire május 31-ig kedvezményesen, 69 000 Ft helyett 64 000 Ft-ért jelentkezhetsz.
Kriszta élő példája annak, hogyan lehet kitágítani az érzékelésünket azért, hogy mindaz beleférjen, amit meg szeretnénk tapasztalni.
Te még vársz néhány évet, hogy beteljesüljenek a vágyaid, vagy velünk tartasz, hogy egy elvonulás keretében megtapasztald a VAN-t, és megteremtsd azt az életedben?
Kriszta így ír a vágyakról:
„Én nem hiszek abban, hogy a vágyakat le lehet győzni, már csak azért sem, mert valaminek a legyőzésére irányuló szándék harcot jelent, a harc erőteljes figyelem-irányítás, és a figyelmed azt táplálja, amire irányul. De ezeken túl sem szeretném a vágyaimat legyőzni, mert, ahogyan azt egy előző levelemben írtam, számomra a vágyak a Lélek útjelzői.
Nem tudom mit jelent a vágytalanság, de ismerem a Létezést. És a Létezés végtelen terébe a vágyaim megengedése és követése vitt el. Igent mondtam a vágyaimra, abbahagytam az önkorlátozó gondolatok ismételgetését, és az életem virágozni kezdett. Magával ragadott az izgalom, hogy de jó, akkor még ezt és ezt is lehet, vágyhatok és kérhetek, tapasztalhatok, mindezt szabad!
És ez a folyamat rövid időn belül oda vitt, hogy az lett a legfőbb vágyam, hogy megpihenjek az életemben és egyszerűen csak LÉTEZZEM.
Ha akarjuk, nevezhetjük ezt vágytalanságnak, de mégsem teljesen pontos ez az elnevezés, mert továbbra is megjelennek vágyak. De egyre kevesebb a vágyba, illetve annak hiányába való belefeszülés. A vágyaink akkor okoznak szenvedést, amikor a hiányukra figyelünk. Mi a hiány? Az az állapot, amikor még nem tapasztaljuk a vágyaink fizikaivá sűrűsödését. Azaz a vágyaink éppen a sűrűsödés állapotában vannak. Úton felénk, amit mi azzal hátráltatunk, hogy kesergünk azon, mert nem tudjuk még tapintani, szagolni, látni, ízlelni.
A LÉTEZÉS szépsége és egyszerűsége. A VAN-ság. Ez nekem a vágytalanság. Engedni a vágyaimat lenni, megérkezni és közben hátradőlni a LÉTEZÉSben. Élvezni, ami van. Átölelem a pillanat tökéletességét és LÉTEZEM…Minden könnyű és gyönyörteljes, amikor ezt teszem…”
Jelentkezés a VAN táborba és részletek:
Május 31- ig történő befizetés esetén a részvételi díj 69 000 Ft/fő helyett kedvezményesen 64 000 Ft/fő
A részvételi díj tartalmazza a szállást 4 éjszakára 2-3 ágyas apartmanokban (www.gemeskut.com) Sukorón, közel a Velencei- tóhoz, napi háromszori étkezést (reggeli az apartman házakban, ebéd és vacsora a Gémeskút étteremben), az elvonulás szertartásait, foglalkozásait, a kirándulásokat, és a nyári napforduló- szertartást.
Jelentkezésedet a részvételi díj 50%-ának befizetésével véglegesítheted a fent megadott árakon, és határidőkig.
Jelentkezéshez küldd el nekünk a VAN szót, a nevedet és a címedet e- mailben, és elküldjük számodra a részleteket: szilvi@simratyogaworld.com
Több információhoz is a fenti e-mail címen jutsz.
Szeretettel várunk!
Tudod Mónika, hetek lassan hónapok óta minden blogod és a napi lélekcsemege arról szól, ami bennem van. Ahogy olvastam a mai bejegyzésedet, akkor is a saját problémáimat olvastam vissza, Az elengedésről az újrakezdésről: Mint költő a saját önkifejezési eszközeimmel írom meg ezt az élményt, ahogy megélem például a Boszorkány ének című művemben, vagy most a Trónfosztásban.
Köszönöm, hogy ehhez tőled is segítséget kapok naponta, bár tudom 🙂 ez nem véletlen…hanem a létező Egy munkája benned és még nagyon sokunkban, akik érezzük a szellem kiáradását, amelynek most van itt az ideje.
Barátsággal:
Attila
ui: jó lenne részt venni ezen a VAN táboron…de ma még nincs meg rá az anyagi fedezetem…de lehet 🙂 addigra kialakul majd…mert ha ott kell lennem, akkor megteremtődik a lehetősége.
Hát igen-ha ott kell lennem ott leszek!Én is nagyon szeretnék ott lenni!Nap,mint nap olvasom Mónika üzeneteit(-lélekcsemege,…)ami nagyon jó,hasznos,reményt ad.2gyermeket egyedül nevelek,lassan vissza kellene mennem dolgozni.(gyes)A munkaköröm megszűnt,8órásból lett 4órás.kereskedelembe dolgozom több,mint 20éve.Ez azt jelenti reggel 5kor kelés,hogy fél6-ra felvegyem a munkát.kérdésem:-hova menjek dolgozni?Hova tegyem a gyerekeim 5kor?Felajánlották az éjszakai műszakot-éjszakára hova tegyem őket?Ha egyedül hagyom őket-jön a gyámhivatal aztán viszik őket!Imádkozok,kérem a jó istent,angyalokat,hálát adok mindenért amim van de ezzel a probléma ott van.Mit lehet tenni????????
Kedves Mónika,
Mit lehet tenni? Nehéz helyzetben úgy tudsz a legkönnyebben abból kikerülni, ha nem erősíted fel a problémát azzal, hogy leírod vagy elmeséled. E helyett azt kell minél tisztábban látni, hogy mit szeretnél. Kérni- bízni- észrevenni- elfogadni. Ezt kitartóan művelni, és egyszer csak- valamennyi idő után- elkezd váltotni a valóság.
Szeretettel,
Móni
~ Fine words. 🙂 ~
Kedves Mónika!
Nagyon tetszenek az írásai.Adjon hálát a Teremtőnek,
amiért ilyen csodálatos érzései vannak.Jó ilyeneket
olvasni, szivesen résztvennék az előadásain de sajnos
lehetetlen. Anyagi szempontok is akadályoznak és én több
unokás mozgáskorlátozott rokkantnyugdíjas nagymama vagyok
Ez azt jelenti, tömegközlekedési eszközt nem tudok igény-
be venni autóm már nincs.
Szivélyes üdvözlettel: Veranéni
Igen az élet olyan gyönyörü,amilyen gyönyörüekmi MAG-unk vagyunk.A földön tapasztalnivagyok de rájöttem örömben békében,szeretetben,szerelemmel élni legjobb .igy azt hiszem teljesitem EGÉSZ lényem kibontakozását az ISTENIT.
Én mindig nézem a FECSKE PÁRT egy fészke van és olyan boldogan szabadon szárnyal .ön mag-át adja érzi ösztönösen a jót.
És ezek a gyönyörü virágok és fák bokrok telis tele szépséggel sugárzó energiakkal ez gyönyörü .
Minden nap a szivem a szépre álitom és a szépet látom mindenben.szeretettel öllelek benneteket.birómónika.FÉNY táncos.
Kedves Mónika!
Nagyon tetszenek az írásaid…. Én is szeretném már végre átérezni a csodát,de rájöttem az ilyen csodák mind nagyon sokba kerülnek! Ezek kis embereknek elérhetetlen,és csak vágy marad…. 69.000.- ft kb ennyi az egy havi fizetésem…. sajnálom. 🙁
Szia Móni!
Nagyon örülök, hogy itt megosztottad másokkal is a közös szertartás-élményünket.
Tünde
A teljesség virága.
Örülök ennek az oldalnak, szívesen olvasom. Köszönöm.
Mezőkovácsháza, 2011.05.16.
Erzsike.
Szeretetteljes mindennapokat kívánok Nektek. Én is rokkantnyugdíjas vagyok, tolókocsiban élem az életem, most ezt kell átélnem, de szeretem az életemet, mert tartalmas, szép, és mivel mindig a jót, szépet keresem, meg is kapom. Tudok adni az embereknek vigaszt, őszinte mosolyt, segíteni őket. Ennél nagyobb ajándék nem kell. Amikor egy szomorú embert látok, rámosolygok, és működik, egy percre szívárnyába öltözik, és a nehézség eltűnik. Erőt merít és könnyebb…. Feladataink vannak, és azt a lehető legjobban kell megélni.Sok rengeteg rossz dolog van körülöttünk, de munkálkodni kell a jóra, a szépre, az Emberire. Ezért is vagyunk itt a Földön. Komoly feladatokat kapunk az Univerzumból, csak hallgatni kell a belső hangunkra. A lelkünk, szívünk velünk van. A külső ingereket ki lehet rekeszteni……
El kell fogadni minden jó dolgot….és figyelni a jeleket, akkor könnyebb és tovább mehetünk a következő lépésre:)
Nekem is rengeteg gondom, bajom van, de amit tudok megoldom, amit nem azt elengedem….. Nem engedem, hogy lelkemen foltot hagyjon, és a rossz oldal táplálkozzon az én bánatomon, bajomon. A Mosoly, a belső béke, olyan kincs, amit nem adnék semmi pénzért, de mosolyként tovább adom, vagy jó szóval. Ami nagy kincs.
Szeressétek, tiszteljétek Egymást, annak adjatok, akinek ebből már nincs, vagy nagyon kevés.
Köszönöm, hogy itt lehettem Veletek. Áldás Rátok. Vigyázzatok Egymásra, segítsétek Egymást…..
Kedves Nataly!
Csodaszép amit írtál!!! Köszönöm! Azt hiszem,most pont ilyen szavakra volt szükségem!
Kívánok Neked sok sok szépet és jót az életedben!
Egy hálás mosoly tőlem,neked! 🙂
Judit