Miért vagyunk mi nők néha oly végletesek? Miért látjuk időnként feketén fehéren a dolgokat? Miért van az, hogy ahelyett, hogy élnénk az Isten által adott tehetségünket, és lehetőségünket, amely a dolgok, minőségek egységben tartása, finomítása, emelése, lekerekítése, éleket hozunk létre, támadunk, védekezünk, harcolunk?
Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy az érzelemvilágunk nagyon gazdag, és ezen a gazdag skálán ugyanúgy ott vannak jó, szeretetteljes érzelmek, és az egység vágya, mint harag, megbántottság, félelem, és az elkülönülés vágya. Ez teljesen rendben van így. Amikor azonban végletesek vagyunk, akkor önmagunkban nem találjuk meg a kulcsot valamihez vagy valakihez, önmagunkban nem látunk tisztán a sok érzelem között. Ha teret és időt adunk magunknak, hogy az érzelmek legyenek, kavarogjanak, majd lecsillapodjanak, akkor lehetőségünk van megnyugodni, elfogadni magunkat az érzelmeinkkel együtt. Ha egyensúlyt teremtünk az érzelmeinkben, egy magasabb szintre tudunk lépni, ahonnan látjuk a megoldásokat, megtaláljuk a legmegfelelőbb kommunikációs módokat, és újra az egység, és kerekség felé alakíthatjuk a dolgokat.
A másik ok, hogy a saját bölcsességünk, amely sokkal inkább támogatja az is-is helyzeteket, meglehetősen torzult az utóbbi évezredek patriarchális világában, ahol a vagy- vagy megközelítés uralkodik. Maradj, vagy menekülj! Ha ilyet tapasztalsz magadban, csak jusson eszedbe, hogy nő vagy, és kezdj el az is- is-re koncentrálni. Élj kérdésben, és engedd, hogy az intuíciód súgja meg a konkrét megoldásokat! Ne rohanj! Nyugodj meg, és befelé figyelve, a végtelennel éneddel való összekapcsolódottságban érezz rá helyzetekre, és megoldásokra.
A harmadik ok az, hogy él bennünk két, nagyon ősi női archetípus, és nem ismerjük őket elég jól, illetve nem tudjuk, hogy hogyan használjuk ezt a két hatalmas és szép erőt. Az egyik a lágy, elfogadó, biztonságra és vezettetésre vágyó, a másik a titokzatos, izgalmas, önálló és inspiráló. A pszichológiában Éva jelképezi az anyaságot, a szerénységet és az engedelmességet, Lilit pedig az érzékiséget, a szenvedélyt és a szexualitást. Róluk van tehát szó!
Minden nőnek megvan a kapacitása arra, hogy táplálja mindazt, ami a boldog és a teljes létezéshez szükséges, és az a képessége is megvan, hogy leromboljon bármit saját léptei nyomában. Ami a gyengeségünknek tűnik, pl. a gazdag érzelemvilág, az éppen az erősségünk. Tudatosítsd minden nap, hogy Nő vagy, vállald büszkén a nőiséggel járó jogokat, és kötelességeket, érezd és használd okosan finom energiarendszeredet. Tágíts magad az is- is segítségével a végtelen felé. Légy önmagad és az életed művésze!
Szeretettel
Arató Mónika
* a festmény Raffaello, A három grácia című alkotása
