Visszatekintésben és integrálásban vagyok. Újra az emlékezetembe emelkedett az elmúlt tíz év, minden változásával, minden változásommal. A visszatekintés pedig felhozta a kérdést: Ki Vagyok Én Most? Jönnek a felismerések, és a lélek-válaszok.

Tavasz óta nagyon erősen ébred bennem újra a papnői énem, mely ez elmúlt négy évben kissé háttérbe szorult, pihent.am4 Három év intenzív képzés után Duna asszony papnőjeként avatódtam 2010-ben. Számomra Ő az Élet kerekét forgató Istennő, a végtelent, a tágulást, a határtalanságot, és a szabadságot jeleníti meg. Magában foglalja az összes földrajzi irányt, minden elemet- a vizet, tüzet, földet, a levegőt, és a szer-elemet. Színei a fehér, lila, kék, vörös, narancs, arany, barna és fekete és ezüst.

Nem véletlen ennek az energiának az újraébredése. A nőknek szükségük van arra, hogy visszatérjenek saját erejükhöz, önbecsülésükhöz, és mindezt ne a férfihez mérten tegyék most, hanem elsősorban önmagukért. Papnőként rituálékat tartok, gyógyítok, tanítok, írok, táncolok, és újra végtelen örömet jelent, hogy mindezekkel a tevékenységekkel nőknek és férfiaknak adjak esszenciacseppeket a Végtelenből.

A papnői út ébredése régi- új kapcsolódásokat is hoz. Többet végeztünk akkor papnőként, nővérekként együtt. Szentesi Szilvi papnőtársam Istár papnőjeként avatódott. Istár  a szerelem istennője. Szilvi azóta nagyon szép, bátor, egyedi utat jár, küldetése a szexuális kultúra emelése. Szilvivel már tartottunk közösen több programot is a múltban, és most újra kapcsolódunk, hogy Nő-Vérekként, más nővéreinkkel együtt találkozzunk a Vörös Sátorban.

A Vörös Sátor mai, modernkori megvalósításának ötlete akkor érkezett, mikor néhány hónapja elolvastam a Vörös sátor című regényt. Ahogy lapról lapra haladtam, egyre mélyebbről érkezett a hívás, hogy visszahozzuk jelenkori életünkbe ezt a szokást. A végső inspiráció a történet azon részénél érkezett, mikor a férfiak nem jó szemmel kezdték nézni a nők Vörös Sátor rituáléját, mert női istenségekhez kötődött, és ezt nem tudták kezelni, és irányítani. Összetörték, elpusztították a nők istenszobrait, és betiltották ezt a szokást. Valami ekkor és azóta nagyon elcsúszott a női- férfi energiák között. A nők lemondtak arról a szokásukról, ami a legtöbb erőhöz juttatta őket. Azóta valóban nincs szentsége a menstruációnak, társadalmilag nincs igazán megbecsülve az anyaság, a nő összes olyan értéke, ami szépséget, harmóniát, gyarapodást, és békét hozna a világnak. Ideje ezen változtatnunk!

Visszatekintésben és integrálásban vagyok. 2013-ban elindult egy másik nagyon erős energetikai vonal az életemben, a kundalini jóga. A kundalini jóga számomra a szabad akarat, a sorsom befolyásolásának képessége, a tudatosság, és valódi  nővé válás útja. Számomra is csoda, hogy bár egy férfi- Yogi Bhajan- az, aki a tanításokat megosztotta a nyugati világgal, mégis ezen az úton tanultam eddig a legtöbbet a Nőiességről. Ez az út tanította meg számomra, hogy mindent a Nő mozgat. Mindez hatalmas jog és felelősség egyszerre. A gyakorlás által rakom le folyamatosan a blokkjaimat, hogy ezen a téren is tapasztalhassam a Végtelent. Újra itt a Végtelen. A jóga útját járó nőként, jóginiként alakítom magam nap mint nap a spirituális gyakorlásomon keresztül, tanítok, és önmagukhoz vezetem az embereket. A jóga út színe a fehér, a tisztaság, és a Mindenség színe, a vörös, ami a kundalini hője,  és az arany, ami a méltóság és kegyelem színe.

Nekem a papnői és a jóga út így ér össze, a Végtelennel való kapcsolódásban. Ez a küldetésem: a Végtelen megtapasztalása, és megtapasztaltatása másokkal is. Ez az integráció lényege, és így nyílik ki a Teljesség virága számomra, és így mások számára is.

vegtelen

Visszatekintek, és egyesítek. Mai napig az egyik legkedvesebb tevékenységem az írás. A Lélekcsemegék könyv 2013-as megjelenése után, most több könyvötlet is mozog a szívemben, hamarosan neki is állok újra az írásnak.

Visszanézek, és továbbindulok. Az elmúlt öt és fél év legszebb, legmélyebb, és legmagasabb kapcsolódása a párkapcsolatom. Az elmúlt öt év története egy nagyon erős lélektársi  kapcsolat újraformálása ebben az életünkben. A lélektársi kapcsolattal az a kihívás, hogy az egység vágya oly erős, hogy elveszíthetjük a határainkat, és ebbe belehalunk. Megtörtént mindez nálunk is. Túl közel voltunk, ami az egyén „halálát”, és a kapcsolat „halálát” is hozta, Egy-Másba zuhanást, ahol már nem tudtuk, hogy egyénként hol vagyunk.  Újra meg kellett  találnunk Ön-Magunkat, felelősséget vállalni, és így Új Szövetségben mehetünk tovább.

Hatalmas tanítás. Ha én a Végtelennel vagyok összekapcsolódva, akkor jól vagyunk. Ha félek, és kicsi vagyok, nem vagyunk jól. A párkapcsolatom a legerősebb jel, hogy a Végtelent érdemes választanom. Egyszerűen azért, mert amikor azt választom, minden kerek. Ha nem vagyok önmagam ellensége (márpedig önmagam barátja kívánok lenni), akkor semmi mást nem választhatok, mint a Végtelent.

kezunk-blogba

Papnő- írónő- jógini-társ-anya? Így egyszerre? Van ilyen egyáltalán a világban? Biztos van, nem kutattam, hiszen a világban minden van. De ha van, ha nincs, Én Itt Vagyok. Én Vagyok. A lelkem fénye vagyok. Ebben minden benne van. Benne van az ima, a leborulás, és a befogadás. Benne van a Nőiség, az ÖnÁllóság és az Egység a Férfival. Benne van a Szentség és a Szexualitás. Benne van a mozdulatlanság és az áramlás, benne van a csend és a hangzás.

Hogyan kapcsolódik mindez hozzád, aki EgyMás-ik Én……? 

Finomhangolásban vagyok, hiszen most minden erre hív!

Tágulok a Végtelen felé, tágulsz velem Te is?

a

Szeretettel,

Arató Mónika

Send this to a friend