A november a halál, az elmúlás időszaka. Ez az időszak rám is hatással van, és sok olyan dologra rámutat, amely bennem kíván meghalni, átalakulni. Ma hajnalban nagyon korán felébredtem, és volt bennem egy nagyon erős vágy, hogy meditáljak. Mi legyen a téma? – gondolkodtam. Néhány pillanat múlva megérkezett a válasz: boldogság. Hiszen mindannyian ezt keressük. Mi a boldogság? Becsuktam a szemem, lecsendesedtem, tudatosítva, hogy ezen fogok meditálni. Először kissé megijedtem a feladattól. Hirtelen azt sem tudtam hogyan fogjak neki. Megszólítottam Istent, és megköszöntem, hogy kapcsolódhatom hozzá. Mikor felépült bennem és körülöttem a szakrális légkör, belekezdtem.
Mit tudok a boldogságról? Semmi nem jött, így elkezdtem felidézni azokat a pillanatokat, amikor igazán boldog voltam az életemben. Lassan elkezdtek kibomlani az emlékképek, amelyek az örök, és elfeledhetetlen kategóriába tartoznak. Tettem néhány megfigyelést önmagamra nézve, amely mindegyik emlékképnek részei voltak. Ezután megvizsgáltam, hogy milyen érzéseket kelt bennem ezeknek az emlékképeknek a felidézése. A fókuszálás azt hozta, hogy már szavakba tudtam önteni, mi a boldogság.
A boldogság az, amikor hálával a szívemben tudatában vagyok a bennem, és körülöttem lévő
ajándékoknak, áldásnak, és szépségnek. A boldogság a bennem élő, téren, és időn kívüli létező észlelése.
Milyen érzés ezzel a létezővel eggyé válni? A boldog pillanatokat sohasem a kis hétköznapi énem észleli. Minden egyes boldog pillanatnál észrevettem, hogy a pillanatokat a bennem élő külső szemlélő rögzíti, aki kissé felülről és távolabbról szemléli az eseményeket, így önmagamat is. Ő a téren és időn kívüli létező. Az érzések, amelyek jelentkeztek mindeközben a végtelen nyugalom, és egyfajta lassúság, lelassultság. Hála, és elfogadás. Befogadás.
Feltettem magamban a kérdést: mi az üzenet a boldogsággal kapcsolatban? Először a Fényt érzékeltem. Minél többet a Fényben, Fénnyel lenni. Ezután az érkezett, hogy most a novembert uraló istennői minőség, a Barlang Asszonyának, a Banyának az üstjében vagyunk. Hirtelen bele is kerültem az üstbe, és éreztem a sötétséget, a sűrűséget, a körforgást, a káoszt, mégis az az érzés volt bennem, hogy ez így tökéletesen rendben van. Éreztem, hogy ahogyan a Banya a fakanalával keveri az üst tartalmát, az maga a transzformáció, és csak hagynom kell lenni, rábízni magam a folyamatra.
Összefoglalva tehát, mi lehet segítség most a sötétség időszakában, ha el akarsz jutni a boldogsághoz?
-
Bízd magad rá a Banya üstjére, és add át magad az átalakulásnak.
-
A sötétségben, ha úgy érzed, hogy minden tájékozódó képességedet elvesztetted, keresd meg a világítótornyaidat, amik az utat mutatják, amelyek nem mások, mint a számodra fontos értékek, amelyek mellett elköteleződsz.
-
Kapcsolódj minél többet a Fénnyel, hogy megszülethessen, és megerősödhessen benned a Téren és Időn Kívüli Létező. Ő a magasabb tudatosságod, amely lehetőségként mindig veled van. Bármikor választhatod őt, aki örök és változatlan.
Az alábbi programokat szeretettel ajánlom a Fény felé vezető úton, és a Fénybe érkezésre:
Most vasárnap, december 1-jén még csatlakozhatsz hozzánk az Egy nap önMADadért- Korona csakra napra.
A korona csakra hangolása életünk spirituális síkjait gazdagítja, és ezeken a területeken segít:
• Kreativitás, ötletek, ihlet, Isteni szikra
• Önismeret
• Aggodalmaktól, félelmektől való teljes megszabadulás
• Bizalom és hit érzésének kiépítése
• Ráhangolódás az Univerzumra
• a Teremtővel együtt alakíthatjuk életünket egy magasabb tudatossági szinten
December 13-15 között tarjuk az idei év utolsó Munay- Ki beavatását.
A Munay-Ki egy kilenc lépéses folyamat a múlt sérelmeinek gyógyítására: akár gyermekkori, akár előző életekben szerzett tapasztalatként hatnak jelenleg a személyiségre. A Munay-Ki megtisztítja a Fénylő Energia Mezőnket (Luminous Energy Field – LEF) az úgynevezett lelki salakanyagoktól, amelyeket a múltbeli traumák hagytak hátra. A sebek megtisztítása után, (amiket esetleg már sok élet óta cipelünk) szabadok lehetünk, hogy azzá váljunk, akik igazán vagyunk, az új emberi fajjá. (Homo Luminous- Fénylő ember). A Fénylő Energia Mező a szoftver, mely átprogramozza a hardvert, ami nem más, mint a DNS-ünk. Az átalakított DNS hozza létre új testünket, amely másképp él, gyógyul, és változik az idő függvényében, mint eddig.
A Rituálék az emberi evolúció következő lépcsőfokaként szolgálnak, melyek átrendezik ideg és energia pályáinkat, és így magasabb szintre emelik a tudatosságot.
A programra most még kedvezménnyel lehet jelentkezni, és már csak néhány férőhelyünk van.
Az idei év záróeseménye már a születő Fényt ünnepli. 2013.december 18-án, szerdán 18.30-től szeretettel várunk
’Fényünneplő meditációs est a Vízöntő kor mantráival
a Telihold erejében’
rendezvényünkre.
Ezen az estén 7 olyan mantrát fogunk a szakrális térben együtt zengetni az előírásoknak
megfelelően, amit Yogi Bhajan ajánl segítségül a Vízöntő kori tudatosságba való megérkezéshez.
December 21- e a Téli napforduló napja, a Fény születése. Ezzel a gyönyörű esttel várjuk, és köszöntjük az érkező Fényt. A Telihold, a közösségi éneklés ereje, és a szent mantraszövegek segítenek minket egyéni, családi és közösségi céljaink elérésben,
A rendezvény 20.30-kor ér véget.
Részvételi díj: 1 500 és 3 000 Ft között, amit jó szívvel rászánsz erre az estére.
A terem befogadóképessége miatt kérlek, részvételi szándékodat jelezd itt! A tárgysorba írd be: fényünnep
A Vízöntő kori tudatosságról, és a programról itt olvashatsz bővebben.
Szeretettel várunk!
Arató Mónika
Mi a boldogság?
Mindenkinek más nyilvánvalóan, de a szívünk mélyén talán mégis ugyanaz…A létezés öröme, amely a hétköznapi apró pillanatokban manifesztálódik. Kosztolányi olyan szépen megfogalmazza:…”gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni…”
Az elmúlt év nekem az elmélyülést jelentette, s tulajdonképpen sok kérdésemet válaszoltam meg. Az idő nagy részét egyedül töltöttem, egyfajta számadás volt ez, vagy akár nevezhetnénk rálátásnak is. Minden szellemi úton eljön ez a pont.
Beleszületünk egy családba, egy sorsba. Kicsit ugyan hangos, zajos, sokszor durva, de élet. Természetesnek vesszük hogy az idő jelentős részét szeretteinkkel, társainkkal, közösségben töltjük. Feladataink vannak, események történnek velünk. Megélünk sok örömöt, fájdalmat, s az érzelmek széles vagy éppen szűk spektrumát. Tapasztalatokat szerzünk önmagunkról. Teszünk-veszünk, szeretünk, olykor gyűlölünk. Amikor elindulunk valahova, általában van aki hazavár bennünket, s ez így van jól. Sietünk, vagy éppen csak semmit teszünk, fontoskodunk, merengünk…hogyan is kéne élni helyesen?Mit is jelent valójában az, h szeretet? Hogyan válhat egy élet boldoggá, teljessé?
Megéljük a szerepeinket, de gondolunk –e valaha arra, h ez maga a szeretet? Az élet a testet öltött csoda. A tapasztalások sora, maga a boldogság. Igen tudom, most sokan vitatkoznának velem, hiszen kegyetlenül tud fájni néha, de ha nem fájna, akkor honnan tudnánk, mit jelent a boldogság? Ha nem lenne tökéletlen, hogyan értelmezhetnénk a teljességet?Ha nem volna elmúlás, mi értelme lenne a kezdésnek? Valamiért az álom végén az ember belátja, h nem is történhetett volna másként semmi, még ha nem is látjuk a dolgok mögött rejlő okokat, de a szív…az hamarabb megérzi, mint az elme.
Miképpen válhatott a lényünk mélyén megbújó, mozdulatlan, halhatatlan és magányos jelenlét, eleven, lüktető, sokszínű életté? Az egyetlen létező álma önmagáról, mely a sokféleség illúziójában tűnt fel, s most ébredezik egy hosszú álomból, hogy újat kezdjen.
Olyan volt amilyen, de mindenképpen hála jár érte, hiszen rólunk szólt, nekünk szólt, s tulajdonképpen a legnagyobb misztérium abban rejlik, h egyáltalán képesek vagyunk többes számot használni.
S igen, egyetértek azzal, hogy a boldogság titka a befogadásban rejlik. Magunkba fogadjuk hálával az életet.
Köszönöm Orsi a hozzászólásodat, nagyon szép, és egyetértek.
Az élet maga a csoda, úgy ahogy van, és erre még a legsötétebb napokon is rádöbbenhetünk, ha a fájdalom, sírás, és a negatív érzelmek átélése, befogadása után, rányitjuk a szemünket mindarra, amivel megajándékozott, megajándékoz.
Minden történet része a tapasztalásunknak, ami tanít minket önmagunkról, és egymásról.
🙂