November van, és ez nagyon fontos időszak minden évben. Az elengedés, halál, megbocsátás, megtisztulás, és a transzformáció, emelkedés, újjászületés ideje ez, egészen november 1-től december 21-ig a Téli Napfordulóig. Ezt az időszakot kevesen élik meg annyira tudatosan, mint amilyen figyelmet megérdemel. Ugyanis már innen indul, innen gyökeredzik a jövő év teremtő energiája.
Ez az év vége különleges számomra. Egy belső hang folyamatosan azt mondja, hogy a jövő év nagyon erős lesz, egy csodálatos lehetőség a vágyaink megteremtésére. DE! Ebben az évben minden olyan dolgot jó letenni, ami a jövő évi tudatos teremtést akadályozná. Tehát már az év vége is a tudatos teremtés része, most különösen, hiszen ami most, december 21- ig a legfontosabb:
- megtisztulni, elengedni minden belső akadályt a teremtésünk útjából, és megbocsátani. Én már hetek óta tudatosan végzek megbocsátó gyakorlatokat, hogy semmi visszatartó energia, nehezék ne maradjon bennem. El kell engedni magunkból is valamit, a kicsi énünk, hogy megszülethessen a nagyobb, teljesebb, boldogabb én.
- megengedésben lenni, tágítani a tudatunkat, elhagyni az elme eddigi kereteit, hiszen a növekedésünkhöz erre van a leginkább szükség. Ugyanolyan minőségű elmével, hogy is tudnánk mást teremteni, mint ami eddig létrejött? Idő kell ahhoz, és tudatos odafigyelés, hogy elég bátrak legyünk beengedni lélekszintről, és élni azt a Fényt, akik valójában vagyunk! Kicsit olyan ez, mintha a várakozás, advent idején várandósak lennénk önmagunk egy fényesebb részével. Egy olyan lénnyel, akinek lehetősége bennünk él, és a mi jogunk ezt a minőséget kibontani önmagunkból.
- már hívnak minket a jövő évi megvalósítandó álmok is, a teremtés. Ezek még kis dédelgetni való lélekmagocskák, ilyenkor még jó magunkban érlelgetni, gondozni, növelni, ápolni ezt az energiát, hiszen minél jobb minőségű a mag, annál szebb és gazdagabb lesz a termés.
Ha megbocsátasz másoknak és önmagadnak, az olyan, mintha súlyos köveket dobnál le magadról, amik csak visszahúznak, és sem a te, sem a másik ember életét nem támogatja, ha a sérelmeink között üldögélve maradunk. Ezzel csak magunkat hátráltatjuk.
Ha megbocsátunk, automatikusan megtörténik az elengedés is, hiszen a fájdalmakhoz való ragaszkodás helyett megtörténhet a felszabadulás, az új kezdetek, a lendület és teremtőerő megjelenése. A megbocsátást jó, ha folyamatosan gyakoroljuk, hiszen a lakásunkat is folyamatosan takarítjuk, a belső takarítás is könnyebb, rendezettebb energiákat eredményez.
Megengedés. Ez annyi mindent jelent, és szoros összefüggésben van a megbocsátással. Ha megbocsátok önmagamnak, akkor többé nem büntetem magam, és megengedem mindazt a jót megjelenni az életemben, amire teremtődtem.
Megengedem, hogy egy magasabb rezgésszintű énem vezesse az életemet, beengedem és elfogadom a szépet, a jót, a táplálót önmagamnak. Megengedem azt, hogy az egom helyett az intuícióm vezesse az életem, ami azt is jelenti, hogy számos olyan területet fedezek fel önmagamban, ami eddig rejtve volt. Jelent ez új képességeket, nagyobb kapacitást és kalibert a teremtő energia befogadásához is működtetéséhez.
Mindaz, ami ebből létrejön, egy csodálatos mestermű, amit az isteni énünk vezérel!
Szeretettel várlak,
Simrat Kaur/ Arató Mónika
