Ma indulok Indiába, Amritsarba, az Aranytemplomhoz. Ez azért érdekes megélés, mert soha nem vágytam Indiába. Aztán elkezdtem kundalini jógázni, és a tavalyi évben észrevettem, hogy meditáció közben nagyon sokszor spontán megjelenik az Aranytemplom képe. Különösebben nem foglalkoztam vele, gondoltam biztos így van ezzel más is, aki kundalini jógázik. De a sors úgy gondolta, hogy nem állhatok meg ennyinél.

Ez év januárban a tanítványaim kérdezték meg, hogy megyünk-e együtt Indiába? Miután két nap alatt kétszer is elhangzott a kérdés, így gondoltam, megnézem, mit érzek ezzel kapcsolatban. Ellenállás nem volt, kifejezett vágy sem, inkább megengedés, beengedés, hogy hadd legyen.

A csapatunk nagyon könnyen összeállt, szinte nem is kellett érte tenni semmit. Legalábbis ez az érzet kapcsolódik hozzá bennem. Végig az az érzésem volt, hogy ez az út áldott, és nem is én szervezem, csak engedem, hogy az Univerzum formába öntse.

Na de hát, ha már így alakult és valóban utazunk, miért is megyek én most személyesen Indiába? Azt érzem, hogy egy nagyon szép átlépés kezdete ez az út egy újabb 7 éves ciklusba. Hét éve indult el a Teljesség virága, és azóta rengeteg minden történt a hivatásomban és a magánéletemben is. Minden történésnek egy célja volt: egyre tisztábbá és igazabbá válni. A tisztaság azt feltételezi, hogy kitakarítjuk a szennyeződéseket, és ez, főleg a kundalini jóga segítségével zajlott- zajlik is, ami egyre több áldást hoz magával.

Annyi minden feljött, annyi mindennel dolgoztam, hogy most úgy érzem, nagyon jókor jön ez az elvonulás, mikor kilépek a mindennapokból, csak a jógára és a lelkemre figyelek. Összegzem, és újra töltöm magam. Letisztulok, integrálok. Új utak felé indulok. Erre nagyon szép megélés lesz, hogy tizenketten minden nap együtt gyakoroljuk a jógát.

Gyakorlom a megengedést is, megtapasztalva azt, hogy valami tényleg ennyire könnyedén létrejöhet, mint ez az elvonulás. Észak-Indiába megyünk, Punjab államba, a szikhek földjére. A szikhekhez, akik egy nagyon különleges nép. A spirituális életet élő szikhek kerülik az erőszakot, bár a történelem során jócskán kijutott belőle nekik is. Mégis, nap, mint nap arra emlékeztetik magukat, hogy szelíden éljenek. A férfiak például nem vágják le soha a hajukat, turbán alá csavarva hordják, hogy ne kelljen ollót használniuk. Elutasítják a kasztrendszert, és tisztelik a nőket. Az én hívásom ezzel kapcsolatban az, hogy amíg ott vagyok, le tudjam tenni a bennem lévő éleket, belső szúró-vágó eszközeimet, amivel megbánthatom magamat, vagy másokat.

Azért is megyek, hogy gyakoroljam az áramlást, a flow-t. India annyira színes- szagos, kavargó forgatag, hogy az elme nem tud ennyi információt feldolgozni, nem tud mindent irányítani, így az intuíció sokkal inkább megnyilvánulhat, és a megengedés által a spontaneitás könnyebben létrejön.

Azért is megyek, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz. Just be you! Csak légy önmagad!– tanította Yogi Bhajan. Ennek a mondatnak az energetikája számomra azt jeleníti meg, hogy amikor teljes megengedésben vagyok, és átadom magam a Teremtőnek, sokkal szebb dolgok születhetnek, mint akaratból.

Légy önmagad, de ne valami vagy valaki ellenében, hanem valami, vagy valakiért!

Ha közelebb kerülök a saját békémhez, a világ is közelebb kerül a békéhez, és hála istennek, nem én vagyok az egyetlen lény a földbolygón, aki ezen dolgozik.

 

Szeretettel,

Arató Mónika

Send this to a friend