2017-ben Indiát kaptam ajándékul, 2018 februárban Egyiptomot fogom, és még csak az év elején vagyunk!
A számomra legnagyobb indiai csodára emlékszem ebben a blogban. A blog képei a csoda momentumait örökítik meg ( egyébként azt gondolnám, hogy csak álmodtam).
Amritszárban szerettem volna az utóbbi időben beérkezett imaszolgálatos kéréseket az Arany Templomnál teljesíteni. Hét olvasóm imakérésével, és három csapattaggal, akik közül két lány (Zsófi és Mea) szintén kért imát, kimentünk az Arany templomhoz egyik este. Leültünk a márvány kövezetre a Nektár tó partján, szemben az Arany templommal. Behangolódtam az imára, és imatartásba raktam a kezem. Mellettem a két lány, Zsófi barátja, Döme pedig közben fotózta az Aranytemplomot, az embereket és minket (bár ezt csak utólag tudtam meg.)
Szóval én teljesen belemerültem az ima energiájába. Elmondtam az imát a hét olvasóért, és utána két mellettem ülő lányért. Ima közben üzeneteket is szoktam kapni, azt megosztottam a lányokkal.Kijöttünk az ima energiájából, és ekkor észrevettük, hogy negyedik csapattagunk, Döme, beszélget mellettünk egy szikh férfival, és közben felénk fordulnak. Kiderült, hogy az úriember felismerte az ima kéztartásáról, hogy kundalini jógások vagyunk, beszélgetésbe elegyedtek, és az úriember elmondta, hogy Yogi Bhajan tanítványa volt.
Ennek nagyon megörültünk, és mélyebb beszélgetésbe kezdtünk vele, Bhupinder Singh-gel. Elmesélte, hogy most 62 éves. Fiatal korában súlyos beszédhibája volt, dadogott. Azt nem tudta elmondani a telefonkagylóban, hogy halló, és ez teljesen meghiúsította az emberi kapcsolatait. 23 éves korában találkozott Yogi Bhajannal, aki azt javasolta, hogy menjen el Dél- Franciaországba, a kundalini jóga nyári táborba. El is ment, ott volt a tábor ideje alatt, és úgy érkezett vissza Londonba, ahol a családjával él, hogy a beszédhibája elmúlt. A szülei nem hitték el, hogy ez megtörténhetett. Utána még 9 éven át kapcsolatban volt Yogi Bhajannal, aki adott neki három olyan gyakorlatot, amit másoknak nem tanított. Azt mondta, hogy a gyakorlatok hármuk közös titkai voltak: Yogi Bhajan-né, Bhupinder Singh- gé és Istené.
Annyira hálás voltam mindezért, hogy megkérdeztem, hogy megölelhetem-e. Mielőtt válaszolt volna, a felesége felé fordult, a beleegyezését kérve.
Mesélt Yogi Bhajan- ról, a kisugárzásáról, hogy mennyire mély hatást tett rá. Nagyon örült, hogy Guru Ram Das kegyelméből találkozhatott velünk Magyarországról, épp az Aranytemplomnál, úgyhogy egyébként ő londoni lakos. Így tökéletes egységben, és harmóniában üldögéltünk még ott Guru Ram Das és az Arany templom jóvoltából. Guru Ram Das az Apa, az Anya, ő Minden. – mesélte. Ezt a hármas osztást a kisujjának a percein mutatta.
Nagyon örültünk egymásnak ott üldögélve és beszélgetve. Vele volt a családja is. Szemben az Arany templommal, a Nektár tó partján ültek tolókocsiban Bhupinder Singh idős szülei, fehér ruhában, emelt fővel, nemesen tiszta megjelenéssel. Előttük ültek a márvány padlón a Singh és felesége. Ő előttük pedig a lányuk, akinek hamarosan menyegzője lesz, és a házasságkötéshez kapcsolódó bevásárlásra érkezett az egész család Londonból Amritszárba.
Épp az utazás előtt voltam családállításon. A diszharmonikus családi kapcsolatok gyógyításánál minden állításban ez volt az utolsó, teljes, meggyógyult kép. Hátul a nagyszülők, előttük a következő generáció, és ő előttük a legfiatalabb generáció. Mindenki egy irányba néz, és a nagyszülőktől áramlik az áldás energiája a többi családtag felé. Ez a család csodálatosan szép volt, önkéntelenül is ebbe a pozícióba álltak fel, és mindenki az Arany templom harmóniát és szépséget sugárzó épületére tekintett.
A közös üldögélés és beszélgetés után szóltunk neki, hogy kicsit még imádkoznánk. Ekkor elmondtunk egy közös imát. A család az ima ideje alatt nem mozdult, mintha tőlük áramlott volna az áldás támogató energiája felénk. Mikor befejeztük, még üldögéltünk egymás mellett meditálva az Arany templom látványán. A tökéletes béke, boldogság, teljesség és hála érzése járt át. Az a tapasztalat, hogyha több napon át járunk meditálni az Arany templomhoz, egyre közelebb jön. A templom a Nektár tó közepén áll, ha az ember leül a partjára, először távolinak érzékeli, hiszen közte és a templom között ott van a tó. De a látvány napról napra változik, és a templom energiája közelebbivé, és élőbbé válik.
Ezután a Singh odalépett hozzánk, hogy szóljon, hogy most már indulnak. Fotózkodtunk együtt, átöleltük egymást, ölelkeztünk az édesanyjával és a feleségével is. Nagyon örült mindenki a másiknak, mintha egy családból származnánk. Majd elmentek, időnként még hátra-hátra nézve ránk.
A megtapasztalt élmény a szívekben sosem múlik el. Ez a találkozás mélyen megerősítette a hitemet, és azt a bizonyosságot, hogy jó úton járok.
Hála Guru Ram Das- nak, az Arany templomnak, Yogi Bhajan- nak, hogy ez a csoda létrejöhetett. A képeket Blazsó Domonkos készítette.
Ez a találkozó épp akkor történt, amikor nagyon nehéz napokat éltem meg (nem a hely, és nem a helyiek okán). Mélyen dolgoztam magamban valamin, ami nagyon sok energiámat lekötötte. A helyzetet időnként reménytelennek éreztem, és csak annyi erőm maradt, hogy mantrázzak magamban, mintha egy horgonyt dobnék fel a guruknak, hogy megtartsanak. Megtartottak, és küldték a fenti csodát.
Azt tapasztaltam az utóbbi évek átalakító hullámain utazva, hogy időnként annyira nehéznek tűnt egy-egy helyzet, hogy valóban csak a hit tartott meg. A feldobott kampó, amit elkaptak és tartottak a guruk. Minden egyes esetben az volt az élmény, hogy megéri hinni, és megéri „felkapcsolódva” maradni a mennyei segítőkhöz, mert érkezik az ajándék, érkezik a csoda.
Mindazt, amit ebben a folyamatban a hitről megéreztem, összefoglaltam A Hit megerősítése online kurzus anyagában, amely hamarosan indul, és február 12-én hétfő 16 óráig még kedvezményes a jelentkezés.
Február 15-én Újhold napján pedig már indul is a kurzus!
Olvass tovább A Hit megerősítése kurzusról itt!
Szeretettel!
Simrat Kaur/Arató Mónika
Kedves Mónika!
7 éve kaptam az első levelet.Ma a sokadik füzetembe jegyzeteltem a következő gondolatodat: A megtapasztalt élmény a szívekben sosem múlik el.
Amióta olvasom és részben beépítem életembe a gondolataidat,nincsenek előjelek ,minősítések a dolgok, a történések előtt,mert idővel helyreáll a harmónia és a Teremtés öröme jár át.Sikerülhet elkerülni a konfliktusok forrását,ha arra gondolok, Ki vagyok ÉN és nem őrölnek fel az események.Megszűröm a hatásokat,ne gyötrődjek hiábavalóságok fölött.
Hosszú hónapok óta szenvedek egy titokzatos kézfájdalommal.Sokféle műszeres vizsgálat és kezelés történt,de a fájdalom nem adta meg magát.
Most,amikor Indiában voltál és a Nektár- tó mellett,szemben az Arany templommal imát mondtál,nagyon erős görcsökkel eltávozott a kézfájás. Nincs.
Kedves Mónika!Azt írtad legutóbb,hogy az elme összezavartsága stresszt okoz.
átgondoltam a dolgaimat.
Helyreállt valami nyugalom egy kérdésben és eltűnt a fájdalom.
Azt hiszem,nagyon mély kép a világítótorony képe,mely magammal kapcsolatban szimbolikus erejű.
Köszönöm a figyelmedet,a szeretetedet és kérem szépen,az új blogodban is lehessek olvasód.
Tisztelettel:
Dolna
Drága kis Mónika! Nagyon örülök, hogy megosztottad ezt a csodás élmény! Köszönöm!
Ezzel egy időben, bár az én feladatom más mint a Tiéd, én is kaptam meghívást Indiából egy családtól.
Nagyon meglepődtem a meleg hangú levélen és a meghíváson a Fesztiválra!
Áldást, szeretetet, jólétet, és boldogságot kívántak nekem!
Nagyon meghatott, mert ilyen levelet még nem kaptam Indiából!
Üdvözlettel: Szalianna
Kedves Dolna,
Köszönöm a visszajelzést. Te voltál az egyik, akinek az imáját az Arany templomnál mondtam el. Hála Guru Ram Das-nak mindezért. Nagyon köszönöm, hogy írtál, mert minden egyes ilyen történet az én hitemet is erősíti.Természetesen mindenki olvasó marad, aki az elmúlt hét évben megtisztelt a figyelmével, így te is. További szép utat, csodás családi élményeket kívánok. Wahe Guru
Szeretettel,
Mónika
Kedves Szalianna,
Örülök az indiai kapcsolódásidnak. Nem tudom, el tudsz-e menni, de már ezek a kapcsolódások is fényt hoznak levelezéseken keresztül.
Ölelés,
Mónika