Tegnap előtt este arra vágytunk a Kedvesemmel, hogy megnézhessünk egy jó filmet, és pihenhessünk egy kicsit. Általában olyan filmeket nézünk meg szívesen, amelyek lélekemelőek számunkra. Még a Facebookon is kértem segítséget ötletekre, de miután nem érkezett semmi, böngészésbe kezdtem, és egy fórumon találtam egy régebbi ajánlást valakitől, akit személyesen is ismerek. Köszönöm Ramina.

Miután Ramina szavára adok, nekiültünk, hogy megnézzünk egy svéd filmalkotást. A film nem szokványos hollywoodi indításakor még nem tudtuk eldönteni, hogy jó lesz-e vagy nem, de néhány perc után megtörtént a csoda. Kinyílt számunkra a történet, a fantasztikus színészi alakítások, és a megjelenő spirituális értékek mentén. Végtelenül hálás vagyok a rendezőjének, aki a forgatókönyvíró is egyben (a neve Kay Pollak), hogy megalkotta ezt a filmet, és a színészeknek is az értő megformálásért.

A film arra hívja fel a figyelmet, hogy az álságos értékek hirdetése, a hajszolt életmód elválasztanak minket az örömtől, az Édentől, amely most is létezik, és egymástól. Az emberek saját sebeikkel bezárva, elkülönülve élik az életünket, pedig az öröm ott áramlik körülöttünk, és bármikor megélhetjük, ha megnyílunk az érzékelésére. Megnyilvánulhat zene, közös éneklés, alkotás, ölelés, szeretkezés formájában vagy bárhogy, ahogy választunk számtalan lehetőség közül. A film végén még ültünk egy kicsit a csendben, majd beszélgettünk róla, és rengeteg felismerést hozott. Elhangzik a filmben egy gyönyörű dal is, melynek a szövege mélyen megérintett:

Végre teljes az életem
Kevés, mi jut a földön
Hová vágyam repített
örömök és szenvedések,
de mégis ez kellett nekem.
Bíztam mindenek felett,
hogy egyszer mégis meglelem
az Édent, mi elveszett.
Éreznem kell azt, hogy élek lankadatlanul,
és hogy vágyam teljesül.
Éreznem kell azt, hogy élek,
és hogy jó volt minden tettem.

Az maradtam, aki voltam,
nem változtam, csak aludtam.
Talán sosem volt esélyem,
csak az ösztön, hogy túléljem.
Add, hogy boldog legyek, erős és szabad,
hadd leljek önmagamra.
Lássam, hogy kel fel a Nap.
Itt vagyok, és ez az én életem.
Az Éden még nem veszett el,
valahol biztosan rám lel.

A film történetének és üzenetének azért örülök nagyon, mert éppen azt igazolta számomra vissza, hogy érdemes olyan eseményeket létrehozni, ahol az emberek egymásra találnak, a zene és az ének hangjain keresztül újra összekapcsolódnak, és megtalálják önmagukban az Édent, amely soha nem veszett el.

Várunk benneteket szeretettel a

Csendes – esték 

szeptember 19-i, találkozóján, ahol újra összekapcsol majd minket a zene az Édenkerttel, a mindig körülöttünk áramló örömmel, és egymással. A létszám korlátozott, és már sokan jelentkeztek. Ha köztünk szeretnél lenni, olvass tovább és jelentkezz most! 

Ha pedig van egy kis időd, akkor nézd meg a filmet! Az a jó, ha sokan vannak körülötted, akiket szeretsz, amikor nézed, mert égető vágyat fogsz a végén érezni, hogy átöleld őket.

A címe Hétköznapi Mennyország. A filmet Dr. Lövey Imre emlékének ajánlom, aki augusztus 29-én távozott közülünk. Örülök, hogy ismerhettem Őt. 

A film közvetlen linkje itt található: http://www.youtube.com/watch?v=L2BJF49g8lQ

Szeretettel,

Arató Mónika