Te is vágysz rá, hogy a szíved vezessen, de időnként próbára tesz, hogy megvívd a csatáidat az elméddel? Volt már olyan, hogy úgy érezted a szíved segített dönteni egy kérdésben, de utólag kiderült, mégis csak az elméd vezetett?
Időnként tényleg nehéz lehet eldönteni, hogy a belső sugallat, ami hallunk, honnan érkezik. Minél többet gyakorolunk, annál tisztábban halljuk valódi hangunkat, a szív hangját, amely abban segít, hogy életünket a lehető legboldogabban, önmagunkat kiteljesítve élhessük. Számos lehetőség adódik ugyanis arra, hogy az elmét „kicselezzük”, és eséyt adjunk a szívnek, hogy mindennapjainkban megnyilvánulhasson.
„Minden egyes pillanatban emeljétek az életenergiátokat, az életerőtöket a lehetős legmagasabb szintre, és emelkedetté váltok!”- Neale Donald Walsch
A legutóbbi Valódi Szerelem elvonulásunkat Dobogókőn a Táltos padnál kezdtük, ahol áldást kértünk az előttünk álló két és fél napra. Összesen huszonketten küldtük itt el a vágyunkat a szívünkből, aminek beteljesülését reméltük. Nagyon erőteljes kapcsolatba kerültünk ott, abban a pillanatban a dobogókői tájjal.
A táltos pad felirata már önmagában is kifejezi azt az egységet, amelyre vágyunk: „Istenanyánk és Atyánk szerelme él bennünk”.
Ez a mondat számomra több jelentésű. Kifejezi egyrészt a világ teljes érzékelésének és egységének harmóniáját. A Férfi és a Nő szerelmét, a Föld és az Ég találkozását, a befogadást és a kiáradást, férfi és női oldalunk egyensúlyát, és ezáltal az életerőt is.
A visszajelzések, amiket kaptunk megerősítettek ebben, hogy a pad jó indítása volt közös együttlétünknek, hiszen a program nagyon jól sikerült:
„Számomra a dobogókői táborban nagy élmény volt a meditáció. Nem túlzás, amit mondok: életemben először voltam képes a tábor után olyan szívből megölelni édesanyámat, ahogyan mindig szerettem volna, sértettség és görcs nélkül, az aggodalom nélkül, hogy hátha nem szeret engem eléggé… A meditációs gyakorlat alatt – erőfeszítés nélkül, természetes módon – megértettem, hogy elég, ha én szeretem és elfogadom őt. Olyan volt, mint amikor varázsütésre megolvad a jég. És még szebbé vált az élmény, amikor az ölelésem hatására ő is elengedte magát, és egyértelmű volt, hogy szívből örül nekem.”– Kata
„Nagyon jó még mindig érezni a dobogókői hatást. Minden percét élveztem az elvonulásnak, (bár a tánctól tartottam, utólag látom nem volt értelme) nagyon jó, hogy az esti programokat is megélhettük. Köszönöm a jól megkomponált programot mindkettőtöknek Móni és Andi.” – Emőke
„Először is szeretném megköszönni Nektek ezt a hétvégi csodás élményt! Ismét olyan különleges dolgot éltem át, ami segít a hétköznapok taposómalmából kiszakadni, feltöltődni, és aztán újult erővel visszatérni. Igazából a töltődést a lehetőségekhez képest gyakran kellene valamilyen módon megtennem (-ünk) úgy érzem, hiszen ezeken az alkalmakon a Lélek a legfontosabb, azaz a valódi emberi lényeg. Csodálatos élmények voltak a meditációk, az erdei séta, a Nia, a gyógyítás, az önismereti feladatok, a mantraéneklés, a „csatornázás:-)” , és minden- minden olyan kis dolog, amit felsorolni sem lehet. Külön öröm volt számomra a két Pár jelenléte, hiszen együtt dolgozni a szerelmen a legnagyobb dolog: lehet fellegekbe emelő, de néha a rögös út is. És mindkét félnek tevékenyen részt kell vennie benne. És annak is örültem, hogy a sok lány 🙂 mellett a fiúk, azaz a Nők mellett a Férfiak is jelen voltak, hiszen a téma a férfiak számára is fontos, csak a mi modern világunkban erről a nekik nem igazán illik (?) beszélni. Mivel öcséim vannak így tudom, hogy a gondjaik a miénkhez hasonlóan a témát illetően ugyanazok, csak férfi szemmel. Hajrá Srácok, gyertek velünk minél többen a jövőben is!!!!
Szeretném megköszönni az élményeket a csoportnak is, hiszen a közösség ereje egymásnak olyan energiákat adott, ami a sajátot mintegy megszázszorozta. Ez az erő nagyon jól érezhető volt a szombat esti várakozásunk során, amikor sokan már megkaptuk a saját üzenetünket, ám olyan lelkesen vártunk, hogy az a néhány óra ücsörgés – kinek fekvés :-)- fel sem tűnt.”– Emi
A program olyan jól sikerült, hogy megalkottuk következő
Életerő és a Lélek fénye elvonulásunkat,
amelyet 2010. október 22-23-24-én
újra Dobogókőn tartunk.
Ha október 5-ig leadod a jelentkezésedet, még Te is részt vehetsz rajta!
Az elvonulás abban támogat,
-
hogy fizikailag és lelkileg felkészülj az előtted álló sötétebb, őszi és téli hónapokra,
-
feltöltekezz életerővel és energiával,
-
a boldogság veled legyen ezekben a hónapokban is
-
a szíved fénye, és intuíciód könnyítse meg minden döntésedet, és vezessen abba az irányba, amely a legjobb a számodra
Az elvonulás helyszíne
Dobogókő, Walden Hotel http://www.waldenhotel.hu/
Az elvonulás részvételi díja
45 000 Ft, amely tartalmazza a szállást, kényelmes két ágyas zuhanyzós, erkélyes szobákkal, 6 étkezést (reggeli, ebéd, vacsora), az adót, és a teljes program díját.
Mire számíthatsz?
-
sok tánc felszabadító és energiát adó átélésére
-
kristálytálak és tibeti tálak gyógyító hangjára
-
meditációkra, és szertartásokra, amelyben választ és megoldást kapsz a téged foglalkoztató kérdésekre
-
sétákra Dobogókőn, amelyben összekapcsolódunk a tájjal, és tapasztalatoz gyűjtünk
-
egyéni, páros és csoportos gyakorlatokra
Kik vezetnek az úton?
Hriczu Andrea
Nia oktató, személyi edző (www.nia.hu)
Andi közel húsz éve foglalkozik sporttal, illetve test és lélek kapcsolatával. Nia black belt oktató. A mozgást, a táncot, mint létünk alapjait a Nia technikán és a jóga terápián keresztül közvetíti.
Arató Mónika
Coach, életvezetési tanácsadó, tréner
Arra törekszem, hogy a programjaimon részvevőket közelebb jutassam a saját szívükhöz, annak érdekében, hogy még egészségesebb, sikeresebb és boldogabb életet élhessenek.
Kiket várunk?
-
hölgyeket és urakat
-
egyedülállókat és párokat
-
barátokat és barátnőket
Figyelem!!! Ha egyszerre ketten jelentkeztek párok, barátok, vagy barátnők kedvezményt kaptok tőlünk. Így kettőtöknek az elvonulás díja összesen csak 85.000 Ft-ba kerül.
Érkezés
Október 22. péntek 14.30. és 15.45. között. A programot 16 órától kezdjük.
Távozás
A programot 24-én, vasárnap 16 órakor zárjuk.
Gyere és találj rá igaz önvalódból eredő belső fényedre, melyet tudatosan magaddal vihetsz a tél sötét hónapjaira! Feltöltheted magad ezzel a fénnyel, amely átvezet a sötét hónapokon, felerősítve bennünk az életenergiát, amely kreativitásunk alapja. Újra felfedezzük és megerősítjük a bennünk élő boldogságot, szívünk ragyogását.
Az elvonulásra Október 5-ig tudsz jelentkezni, ITT!
A létszám limitált ezért kérünk, időben add le a jelentkezésed! A jelentkezés az első részlet 20.000Ft befizetésével válik érvényessé.
Ha szeretnéd megosztani megéléseidet, tapasztalataidat, szívről és elméről, döntésekről, és boldogságról, akkor kérjük, írd meg véleményed a hozzászólások között!
Várunk szeretettel!
Móni és AndiNia
Miért éri meg, hogy a szívem vezessen? Szerintem akkor sokkal több csalódás érhet. Legalábbis én így tapasztaltam eddig.
Nekem pedig épp azért éri meg, hogy a szívem vezessen, mert akkor sokkal kevesebb csalódás ér. A szívemben ugyanis elvárások helyett feltétel nélküli szeretet és elfogadás lakozik. Így, ha valóban képes vagyok a szívemmel dönteni, akkor nem érhet csalódás, hiszen ahhoz, hogy csalódjak, kell, hogy legyen bennem valamiféle elvárás. Az elvárásokat pedig az elme gyártja; ő az, aki mindig „jobban tudja”, a dolgoknak hogyan kellene történniük.
Érdekes, mennyire összeérnek a dolgok: a saját honlapomon én is épp tegnap írtam az elfogadás fontosságáról a szerelem és a boldog párkapcsolatok szempontjából.
Egyszer valahol azt hallottam, hogy legnagyobb erősségünk egyben legnagyobb korlátunk is. Ez velem is így van: gyorsan vágó eszem, rendkívüli tanulási sebességem – ami annyi szakmai sikert hozott és hoz – sokáig épp abban akadályozott meg, hogy mélyen összekapcsolódjak a szívemmel. De jó ideje határozott haladást tapasztalok ezen a téren is, ezért biztosan állíthatom, hogy megéri erre jönni.
„Istenanyánk és Atyánk szerelme él bennünk”.
Azt hiszem anélkül, hogy ennek a padnak a feliratáról tudtam volna, valami nagyon hasonlót írtam le az Érintés című versem utolsó soraiban. Az elvonulás pedig…szó-szerint megéltük…a vakok érintését és azt is, hogy meglássuk a másikban az Istent.
Érintés
Álmatlanul múltak el az esték.
Némaságod kínzott, nem hagyott
elszunnyadni békén hetek óta,
s ha szemem lehunytam…törékeny alakod
vetült minduntalan lelkem filmvásznára,
s hangodat hallottam: – Mesélj…mi a gond?
A semmi fájt csak…konokul, kegyetlen…
valami meg nem fogható, szervtelen,
nem tapintható, talán nem is való
képzelt játéka szellememnek.
Valami ősmagány, gomolygó céltalan,
önpusztítás…s üvöltőn hangtalan, némaság…
Mi fontos igazán…úgy hiszem…
ki nem beszélhető…
Nincs rá szó, se mondatok
csak simogatás van…mint vakok érintése,
oly finoman…nyúlni hozzád, ha hagyod…
Nincs hang…és nincs gondolat.
Vers sincs immár, csak szakadt
itt-ott foltozott…kicsorbult sorok…
talán arról, hogy ma meghalok…
Mert úgy kell élni, jól tudod te is…
e sorsverte földön nincs más vigaszunk…
egymásra nézni…s meglátni az Istent…
ki ében szemünkben, örökké ragyog.
Attila!
Ez a vers is csodálatos:) Mikor jelenik meg köteted?
A dolgokban lévő esszencia változatlan. De miért hagynánk a felfedezés és megismerés örömét? Versen, dalon, táncon, érintésen, elvonuláson keresztül.
Örülök, hogy te is velünk voltál.
A kedvesemmel Navratil Zsuzsival, most készültünk el egy formabontó ötletünk magvalósításával… :))) és remélem hamarosan majd többek közt ez a vers is megfog jelenni nyomtatásban…és vannak terveink jövőre is.
Örülök, és várom:)
Kedves Mónika!
Azt hiszem, koromnál fogva /64 é./ már érett tapasztalattal szolgálhatok mindenkinek.
Péter azt írta, nem éri meg, hogy a szíve vezesse. Sarkadi Kriszta pedig azt írja, hogy ha hagyja, hogy a szíve vezesse, sokkal kevesebb csalódás éri.
Most akkor kinek van igaza? Honnan tudhatjuk meg a teljes igazságot, mikor döntünk helyesen?
Az én legfrissebb tapasztalatom a következő volt.
Bár sokat foglalkozom azzal,hogy jó döntéseket hozzak, mégis beleestem egy nagy csapdába.Hallgattam a szívemre. Mi lett az eredménye? Óriási csalódás. Miért? Mert….Tudomásul kell venni egy nagy igazságot:
„Az ember szívének gondolata gonosz az ő
ifjúságától fogva.”
Egy másik nagy igazság:
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az
kicsoda ismerhetné azt.”
Igen! Mi emberek azt mondjuk, a szívünkre hallgassunk.
Viszont Isten Szava ezt mondja:
„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját,
ha nem a Te /Isten/ beszédének megtartása által.”
Én azt látom, azért van ennyi társtalan,boldogtalan ember,
mer a csalárd szív után futnak, és nem az értelmet keresik.
Igaz, könnyebb a szív után menni, mint az értelmet meglelni. Azért már tenni is kell valamit. Tanulni….Viszont megéri, mert a siker titka az értelmes szív.
Piroska.
Kedves Piroska,
Ha elolvasod a legújabb blogbejegyzést, talán megtalálod a választ. A szív az érzelmek területe, és nélkülük élni szerintem nem éri meg, ha már itt vagyunk a fizikai valóságban. Igen, néha fájnak, ez biztos. Szerintem a szív és az értelem együttes használata a fontos, amelynek alapja, hogy először is szereted és tiszteled önmagadat, tisztában vagy az értékeiddel és céljaiddal, és hagyod, hogy az intuíciód vezessen. Ez utóbbi pedig már túlmutat a fizikai síkon.
Szeretettel,
Móni
,,,DRÁGA MÓNIKA,,,,
,LENYŰGÖZŐ A HONLAPOD,,,NAGYON TETSZIK,,,,SZÍVBŐL GRATULÁLOK,,,
TISZTELETTEL ÉS SZERETETTEL,,,KLÁRA
Kedves Klára,
Köszönöm, hogy írtál:)
Szeretettel,
Móni
Kedves Mónika! Nem tudom miért de mióta beteg vagyok sokat gondolok arra hogy mit rontottam én el az életem során.Sajnos súlyos beláthatatlan következményekkel járó betegségem van Mellrákot diagnosztizáltak nálam máj áttéttel sajnos.Áprilisban egy éve lesz hogy járok az Országos onkológiára kezelésre.Kezdek bele fáradni.Nagyon szeretnék meg gyógyulni és vidám lenni megint jókat nevetni.De még nem megy ,még a végét sem látom sajnos.Itt nem elég hogy a szívem vezessen mert akkor már rég nem lennék beteg.Fáj a szívem hogy 61 évesen bekaptam nagyon a közepébe víznek.Szép nyugdíjas kort álmodtam magamnak de nem ilyet.Hát nem tudom hogy ez ide való téma e egyáltalán.Bocsánat hogy ilyen borusra sikeredett a dolog de sajnos az érzéseim még rosszabbak ettől:üdvözlettel:Irénke
Kedves Irénke!
Sajnálom, hogy beteg vagy, és szeretettel gondolok rád. Kivánom, hogy tarsd meg a hited, és még most, ebben a nehéz helyzetben is tudd a figyelmed a boldogságot adó dolgokon tartani. Tudom, hogy ez most különösen nehéz, de éppen az ilyen kiélezett helyzetekben hálálja meg a figyelmünk irányultságát az Univerzum valamilyen jó dolog formájában.
Ölellek,
Móni