– Úgy látom a párkapcsolati kérdés nem lehetséges a jelenlegi életében. – mondja a férfi.
2011. augusztus. Egy elismert asztrológusnál ülök. Kicsit meglepődöm, de nem rendülök meg. Mindig megoldáskereső ember voltam. Való igaz, 2007 és 2010 között sikerült életem legfájdalmasabb párkapcsolati tapasztalataira szert tennem, ugyanakkor ezek a tapasztalatok nagyon fontosak voltak, hogy lássam, mi az, amit szeretnék.
– Értem, és mi a megoldás? – kérdem egy rövid gondolkodási idő után.
– Nincs megoldás. Nem úgy áll a Napja. Egyszerűen ez nem lehetséges. – jön a válasz
– Olyan nincs, hogy nincs megoldás. Megoldás mindig van.
– Értse meg, nem lehetséges.
– Hiszek benne, hogy lehetséges.- mondom, egészen a szívemből.
– Jó, rendben van.- mondja. Egy mód van rá, hogy megtalálja a párját.
Ezután elmeséli, hogy milyen férfi illik hozzám, és miért. Sokat segít megérteni azt, ami addig történt. Matematikai esélye nagyon kevés, hogy megtalálja.- mondja. Oké.- gondolom magamban. Még mindig nem vette el a kedvemet ettől a kalandtól.
Később az az információ is eljut hozzám, hogy amit háromszor kijelentesz, azt a Sors nem tagadhatja meg tőled.
Mindez akkor történt, amikor már ismertem a Kedvesemet. Tudatosan hívtam egy férfit magamhoz, miután hónapokat meditáltam azon, ami addig történt az életemben. Mi az, amit többet nem szeretnék, és mire vágyom valójában? Egy augusztusi csillagfényes éjszakán, amikor már három hónapja szerettük egymást, éreztem meg Belőle valami nagyon mélyet.
A történések ezután felgyorsultak az életünkben. Utazás, várandósság, költözés, csodálatos születés, könyvírás és megjelenés, közös alkotások, nehézségek, újabb költözés, még több nehézség, és a nehézségekben összecsiszolódás. Tudatosan választott tisztulás, előző életek oldása, rengeteg beszélgetés, gyógyulás. Tudjuk magunkról, hogy amikor mélyen vagyunk, képesek vagyunk még mélyebbre lehúzni egymást. De, ha csak az egyikünknek sikerül megtartani az összekapcsolódást a Végtelen Énjével, akkor csodákra vagyunk képesek. Azok a tapasztalatok, ami együtt teremtettünk, és a végtelen szeretet felé tereltek, erőt adnak a további úton.
Ami biztos, hogy általa tisztább, és jobb lettem. Nem vagyok még készen, úton vagyok. Köszönöm a Kedvesemnek, hogy mellettem van.
Honnan tudom, hogy jó helyen vagyok? Ha a szemébe nézek, kinyílik a Végtelen kapuja. Ha átölel, megnyugszom. Ha távol van, nagyon várom haza. Vele tudok a legmélyebben beszélgetni. Ami pedig nem változik, hogy imádom az illatát.
Van még valami, ami nagyon nehéz szavakba önteni. Egy érzés vagy megérzés, ami azt súgja, hogy bármi is történik, tartsak ki mellette, és valami jóvá íródik. Ha pedig elbizonytalanodnék, van egy csodás ajándékunk, a kislányunk, aki közénk ül, és boldogan azt mondja: Együtt vagyunk!
Emlékszem erre az időszakra. Amikor nekem mesélted, még ezt tetted hozzá: … és akkor elkezdtem meghajlítani a teret … 🙂
És valóban ezt tetted, sőt, teszed azóta is.
Szeretettel,
Kriszta
Drága Kriszta!
Éppen tegnap mondtam ezt a mondatot Csabának, valami más kapcsán. Köszönöm, hogy emlékeztettél rá :).
Te is sokat segítettél, segítesz az úton.
Ölellek,
Móni
KEDVES MONIKA!
EN AMIKOR PARKAPCSOLATRA VAGYTAM, FELTETTEM MAGAMNAK A KERDEST, VALOJABAN, MILYEN TARSRA VAGYOM?????
FELSORAKOZTATTAM AZOKAT A TULAJDONSAGOKAT, AMIT NAGYON SZERETNEK A PAROMBAN. BELSOLEG ES KULSOLEG IS. EZEKET EROSITETTEM ES BIZONY NAGYON SOKSZOR LEIRTA, ES MONDOGATTAM, ES ELKEPZELTEM. A VAGYAIM ENERGIAI ES A MENNYBELI EROK VALOSAGGA TEREMTETTE ELETEMBEN .
KIVANOM MINDENKI TALAJA MEG AZ IGAZI TARSAT.
ELIZABETH