Az élet egy kaland. Megszületésünkkor elkezdődik a felfedezőút, és életünk utolsó pillanatáig tanulunk önmagunkról: arról, hogy kik is vagyunk pontosan. A kisgyermek játszik, és a játékon keresztül felfedezéseket tesz önmagáról. Már akkor megfigyelhető, hogy milyen dolgok vonzzák, hogy inkább egyedül szeret-e játszani vagy több gyermekkel együtt, milyen dolgokban szeret elmélyedni.
Végül is egész életünkben felfedezéseket teszünk önmagunkról, és gyűjtjük az információt a bebarangolandó tájról, amely mi magunk vagyunk. Úgy éljük az életünk, mintha mindig csak egyetlen lépést látnánk, hiszen számos olyan szituációba kerülünk, amit először tapasztalunk meg, így önmagunkat is először tapasztalhatjuk meg benne. Mégis a biztonságra törekszünk egész életünkben. Van, akinek az jelenti a biztonságot, hogy mindig azokra a tájakra tér vissza, amit már megtapasztalt, így kevesebb kockázattal élheti az életét. Van, aki azt mondja: csak ha újra és újra új tájakat fedezek fel önmagamon belül, akkor tudhatom meg, hogy ki vagyok.
Vannak családok, ahol a gyermeket afelé terelik, hogy úgy válasszon pályát, hogy biztos legyen a megélhetése. Vannak olyanok, ahol az öröm felé vezetik a gyermeket: megtanítják arra, hogy úgy válasszon, hogy a döntéseivel a boldogsága felé haladjon.
Egész életünkben építkezünk, építjük önmagunkat. Egy ház, amit emberi kéz alkot, akkor lesz biztonságos, ha erős alapra építik. Az életünk is akkor lesz biztonságos, ha erős alapokra húzzuk fel. Ehhez azonban meg kell találni önmagunkban az alapokat: örök esszenciánkat, ami a lélek dimenzióban rejlik. Ha belülről építkezünk kifelé (az alapoktól a tető felé), vagyis a lelkünket megértve teremtjük meg a fizikai valóságunkat, akkor élhetünk örömteli életet, ami a teljesség felé vezet.
A fizikai valóságunk, hivatásunk pedig akkor teljes, ha azzal foglalkozhatunk, amiben jók vagyunk, ami örömet okoz számunkra, ha ezen keresztül értéket közvetítünk, ami mások számára is fontos, és ami megadja számunkra az anyagi biztonságot és az erkölcsi és anyagi elismertséget.
Számos ilyen felfedezőúton vezettem már embereket, és nagy örömmel tölt el, amikor látom, hogy a beszélgetések során az emberek rádöbbennek: a bebarangolandó táj nem is annyira ismeretlen, nem is annyira veszélyes. Sőt, ha megértjük, megismerjük, akkor felfedezhetünk rajta néhány olyan tereptárgyat, ami mindig segít a tájékozódásban, és még abban is, hogy tovább fejlődjünk.
Örömmel tölt el, mikor együtt rájövünk, hogy az, ami örömet okoz, hogyan válhat jövedelmező hivatássá, vagy mit lehet másképp csinálni, hogy jól működjön, ami eddig nem működött. Évekig dolgoztam az üzleti világban, így jól ismerem azokat az alapelveket, amivel egy sikeres vállalkozás felépíthető. Mindezt azonban a spirituális, illetve lélek dimenzióból segítek megközelíteni, ami az öröm és az elégedettség felé vezet.
„Semmi sem véletlen. Lehet, hogy eddigi életed nem hozta meg a kívánt eredményt, de attól még megtalálhatod benne a jövőd magvait, szenvedélyed tárgyát. Nem botorkálhatsz csak úgy végig az életeden, abban a reményben, hogy majd csak jóra fordulnak a dolgok. Képes vagy aktívan megtervezni, és vizualizálni a jövőt.”- Bob Proctor
A legfontosabb alapelveket az Énmárka tanácsadás keretében osztom meg a hozzám fordulókkal, legközelebb december 14-én, szerdán.
Ha többet szeretnél erről tudni, olvass tovább itt.
Szeretettel,
Arató Mónika
Copyright © Arató Mónika
A Teljesség virága honlap és a Lélekcsemegék bármely szövege szabadon idézhető. Ha kiírod a szerző nevét vagy a www.simratyogaworld.com oldalt is, azt külön megköszönjük Neked.
Kedves Mónika! Nagyon szeretem a lélekcsemegéidet,elgondolkodtat,felüdít,megnyugtat,irányt mutat.Köszönöm szépen.A kisbabádhoz gratulálok, kívánok hozzá erőt egészséget. A hétfői napokat pedig nagyon fogom várni.Szeretettel Tepliczkiné Szegedi Éva.