Vannak elakadásaink, blokkjaink, önkorlátozó mintáink, újra és újra visszatérő negatív gondolataink és félelmeink. Ők csak jelzőtáblák, amelyek mutatják az utat a szabadság, a fény és a teljesség felé. Hogyan tisztíthatjuk meg önmagunkat mindezektől, hogy szabad tér jöjjön létre bennünk, amit betölthet az öröm és a boldogság?

Lassan már érezzük az ébredő tavaszt a sejtjeinkben. Tavasszal önkéntelenül jelentkezik egy selejtezési és rendrakási vágy bennünk a fizikai környezetünkkel kapcsolatban. De hogyan lomtalaníthatunk a belső világunkban?

Hat egyszerű lépés segítségével hatékony lehetsz a régi elakadások örömmé változtatásában:

1. Kiindulópont: az életedben valami esemény, konfliktus és az ezzel együtt járó negatív érzések felhívják a figyelmed az elakadásra. Itt még csak az érzelem van meg, nem látsz ki belőle, elborít, elszomorít vagy legyengít. 

Általában az első fázisban nem látunk ki ebből az érzelemből, azonosulunk vele, és szenvedünk. Másokat hibáztatunk, és még nem nézünk befelé, csak a körülményekkel vagyunk elfoglalva.

2. Ha elérkezik a pillanat, hogy már befelé is tudsz figyelni, akkor nézd meg, hogy mindaz, ami történt, milyen érzéseket hoz létre benned. Milyen testérzeteid vannak, hol érzékeled őket a testedben? Hol jelennek meg az érzelmek? Csak kezd el megfigyelni mindezeket az érzeteket, és ne ítéld meg. Csak semlegesen figyelj, és azonosíts.

3. Válaszd le magad tudatosan az érzeteidről, tehát ne azonosulj velük. Légy te a MEGFIGYELŐ, aki a tanúja mindannak, ami történik. Vagy Te, és van külön a testérzet, vagy érzelem. Nézd meg, hogy milyen ez az érzet. Társul-e hozzá szín vagy kép? Feljön-e hozzá bármilyen emlék vagy felismerés? Továbbra is maradj különálló megfigyelő mindattól, ami történik benned. 

4. Ez a megfigyelői státusz együtt jár azzal, hogy teret tudsz adni az érzeteidnek. Szinte belül kitágulsz a testérzet környékén, ha ELFOGADOD A LÉTÜKET és ENGEDED, HOGY LEGYENEK.

Te adod a teret magadnak, és te tartod a teret magadnak.

5. Rögtön, ahogy ez az elfogadás és tér megjelenik, az addig jelenlévő intenzív érzés eltűnik, és üres tér marad benned. Létrejön a  belső csend. Már nem fáj semmi, nem szenvedsz. 

6. Majd az ürességet kitölti a szabadság, az öröm, a megkönnyebbülés, és a boldogság érzése. Gyógyulsz általa. Így válhatsz önmagad gyógyítójává.

Ez valójában egy meditáció, hiszen hosszabb időn keresztül fenntartod a figyelmed, fókuszálsz a belső érzeteidre. Majd a feltöltődés fázisa már a kontempláció, mikor megkaphatod a lelked üzenteit  a további utadra.

Jó belső lomtalanítást és örömteli tavaszvárást kívánok! Sat Nam! Áldás!