A Duna partján ülök egy szép fatörzsdarabon, amit a Duna a szentendrei kanyarban odahelyezett számomra, hogy legyen hova leülnöm. Szertartást tartok Tündének. Új életet szeretne kezdeni mind a magánéletében, mind a hivatásában, és most éppen a szerelmi csalódások elengedésén dolgozunk. Gyönyörűen süt a nap, átérzem az élet szépségét, és hálát adok ott a pillanatban, hogy mindez megadatott nekem. Mikor a szertartásban odaérünk, hogy behívjuk az új szerelmet, a Duna vizén megjelenik egy vadkacsapár. A hím folyton vissza- vissza néz, hogy követi – e a „neje”. Egymás mellett úsznak tovább. Éppen mikor útjára bocsátjuk a vágyakat egy gyönyörű virágkehelybe rejtve a Duna- vízén, megszólal a közeli templom harangja.

Fú, ez szinte már giccses- gondoltam volna pár évvel ezelőtt. Mára már megszoktam, hogy apró és nagyobb csodák vesznek körbe folyamatosan.

Meditációs estet vezetek. Tele van a terem, és a meditáció közben érzem, ahogy egyre magasabbra emelkedik a teremben lévő energia. A végén hallgatom a megilletődött emberek visszajelzéseit. Újra csak hálát adok, hogy ez éppen velem történik.

Anyukámmal, és a húgommal beszélgetünk. Elmesélem nekik, milyen dolgok történnek velem mostanában, és ez zsilipeket nyit meg. Őszintén feltárjuk egymás előtt az érzéseink. Néhány könnycsepp is hullik. Meghallgatjuk egymást, és a mamám azt mondja: „Olyan régóta várok erre a pillanatra.”

Egy nagy gyógyszercég személyzeti vezetőjével beszélgetek az irodájában. Éppen egy tréningről egyeztetünk, amit tőlem és a kollegáimtól szeretnének megrendelni. Ahogy nézek a hölgy mosolygós szemébe, és érzem az örömet benne, hogy találkoztunk, újra csak rácsodálkozom: hogy történhet ez éppen velem?

Természetesen már a kérdés megfogalmazásának pillanatában tudom a választ, hiszen sokat tettem érte. Elsősorban azzal, ahogy érzékelem a világot. Évek hosszú során át dolgoztam a gondolataim átalakításán. Majd az érzéseimén is. Majd a világ értelmezésén és érzékelésén önmagamban. Bármilyen kihívás jön, én átérzem az élet szépségét, tudom, hogy biztonságban vagyok, örömet érzek a szívemben, mert tudom, hogy minden VAN. Ha pedig észlelem a VAN-t, akkor fizikai szinten is megjelenik az életemben, amire vágyom. Egyre inkább úgy érzem, hogy én magam semmi vagyok, hátralépek, és engedem, hogy rajtam keresztül  megmutatkozzon a VAN, ami már most körülvesz.

„ A teremtés csupán formába öntése annak, ami már létezik.”- Srima Bhagavatam (9. század)

Ugyanilyen öröm, hogy Veres Krisztával tartjuk a VAN tábort a Velencei – tónál június 18. és 22. között, amire május 31-ig kedvezményesen, 69 000 Ft helyett 64 000 Ft-ért jelentkezhetsz.

Kriszta élő példája annak, hogyan lehet kitágítani az érzékelésünket azért, hogy mindaz beleférjen, amit meg szeretnénk tapasztalni.

Te még vársz néhány évet, hogy beteljesüljenek a vágyaid, vagy velünk tartasz, hogy egy elvonulás keretében megtapasztald a VAN-t, és megteremtsd azt az életedben?

Kriszta így ír a vágyakról:

„Én nem hiszek abban, hogy a vágyakat le lehet győzni, már csak azért sem, mert valaminek a legyőzésére irányuló szándék harcot jelent, a harc erőteljes figyelem-irányítás, és a figyelmed azt táplálja, amire irányul. De ezeken túl sem szeretném a vágyaimat legyőzni, mert, ahogyan azt egy előző levelemben írtam, számomra a vágyak a Lélek útjelzői.

Nem tudom mit jelent a vágytalanság, de ismerem a Létezést. És a Létezés végtelen terébe a vágyaim megengedése és követése vitt el. Igent mondtam a vágyaimra, abbahagytam az önkorlátozó gondolatok ismételgetését, és az életem virágozni kezdett. Magával ragadott az izgalom, hogy de jó, akkor még ezt és ezt is lehet, vágyhatok és kérhetek, tapasztalhatok, mindezt szabad!

És ez a folyamat rövid időn belül oda vitt, hogy az lett a legfőbb vágyam, hogy megpihenjek az életemben és egyszerűen csak LÉTEZZEM.

Ha akarjuk, nevezhetjük ezt vágytalanságnak, de mégsem teljesen pontos ez az elnevezés, mert továbbra is megjelennek vágyak. De egyre kevesebb a vágyba, illetve annak hiányába való belefeszülés. A vágyaink akkor okoznak szenvedést, amikor a hiányukra figyelünk. Mi a hiány? Az az állapot, amikor még nem tapasztaljuk a vágyaink fizikaivá sűrűsödését. Azaz a vágyaink éppen a sűrűsödés állapotában vannak. Úton felénk, amit mi azzal hátráltatunk, hogy kesergünk azon, mert nem tudjuk még tapintani, szagolni, látni, ízlelni.

A LÉTEZÉS szépsége és egyszerűsége. A VAN-ság. Ez nekem a vágytalanság. Engedni a vágyaimat lenni, megérkezni és közben hátradőlni a LÉTEZÉSben. Élvezni, ami van. Átölelem a pillanat tökéletességét és LÉTEZEM…Minden könnyű és gyönyörteljes, amikor ezt teszem…

 

Jelentkezés a VAN táborba és részletek:

Május 31- ig történő befizetés esetén a részvételi díj 69 000 Ft/fő helyett kedvezményesen 64 000 Ft/fő

A részvételi díj tartalmazza a szállást 4 éjszakára 2-3 ágyas apartmanokban (www.gemeskut.com) Sukorón, közel a Velencei- tóhoz, napi háromszori étkezést (reggeli az apartman házakban, ebéd és vacsora a Gémeskút étteremben), az elvonulás szertartásait, foglalkozásait, a kirándulásokat, és a nyári napforduló- szertartást.

Jelentkezésedet a részvételi díj 50%-ának befizetésével véglegesítheted a fent megadott árakon, és határidőkig.

Jelentkezéshez küldd el nekünk a VAN szót, a nevedet és a címedet  e- mailben, és elküldjük számodra a részleteket: szilvi@simratyogaworld.com

Több információhoz is a fenti e-mail címen jutsz.

Szeretettel várunk!

 

Send this to a friend