“Nem hiszek a csodákban. Számítok rájuk!” Ez a mondás Yogi Bhajantól származik, és annyira zeng bennem hetek óta, hogy úgy döntöttem,az élet csoda jelmondatommá teszem. Legyenek csodák! Amint elköteleződtem e mondat mellett, rányílt a szemem arra, hogy mennyi csoda van most is az életemben, és mekkora jóvátétel zajlik folyamatosan, és mindent ez irányban mozdít. Folyamatosan nyílik rá a szemem a jóvátétel aspektusaira, nap, mint nap érzékelem a csodákat.

Január közepén elment az Édesapám. Már egy éve éreztem, hogy meg fog halni, készültem is rá lélekben tudatosan, és amit tudtam, a fizikai síkon is igyekeztem megtenni. Ebben elég jelentős akadályokat rakott elém az élet, de ez abba az irányba vitt, hogy lélekszinten még többet foglalkozzam vele. A folyamat része volt az is, hogy 2013-ban sokat foglalkoztam a szülőknek való megbocsátással. Nem tudtam pontosan előre, hogy mikor fog elköszönni az Édesapám, de ahogy elment az maga a csoda volt, amiért nagyon hálás vagyok. Nem volt beteg, 78 évesen a karosszékében ülve, fején füllhallgatóval, zenehallgatás közben elaludt. Nem szenvedett. Végtelenül hálás vagyok, hogy ez így történt meg, ez az Univerzum szeretetének egy megnyilvánulása, ami nem más, mint a csoda.

Mik a csodák?

1. A csoda egy korrekció. Nem teremt, és igazából nem is változtat meg semmit. Egyszerűen csak egy pillantást vet a pusztulásra, és emlékeztet, hogy amit lát, az hamis. Megszünteti a hibát, de nem próbálja meg az észlelést meghaladni, sem pedig a megbocsátás feladatát felülmúlni. Így időhatárok között marad. Mégis folyamatosan egyengeti az időtlenség visszatérésének, és a szeretet ébredésének útját, mivel gyengéd gyógymódja hatására elillan a félelem.

2. A csoda a kegyelem ajándékát is magában hordozza, mivel egyszerre adják, és kapják. Ezzel rávilágít az igazság törvényeire, melyeknek a világ nem engedelmeskedik, mivel teljes mértékben képtelen a megértésükre. A csoda helyrebillenti a korábban megfordult érzékelést, és ezzel véget vet a nyilvánvalóan idegen torzításoknak. Ekkor az észlelés nyitottá válik az igazság befogadására. Ekkor a megbocsátás indokolttá válik.

3. A megbocsátás a csodák otthona. Krisztus szeme elviszi őket mindenkihez, akire csak könyörülettel és szeretettel rápillant. Az Ő szemében helyreáll az észlelés, és ami korábban átokként működött, az áldássá válik. A megbocsátás minden egyes lilioma a szeretet csendes csodáját kínálja a világnak. Mindegyiket Isten Igéje elé helyezi, a Teremtő és a teremtés egyetemes oltárára, a tökéletes tisztaság, és a végtelen boldogság fényében.

4. A csoda először a hitre épül, mivel csak akkor folyamodhatunk csodáért, ha az elme már készen áll arra, hogy felfogja azt, amit nem lát és nem ért. A hit azonban magával hozza a bizonyítékokat, amelyek megmutatják, hogy valóban létezik az, amire ez épült. Így a csoda igazolja belé vetett hitedet, és megmutatja, hogy egy olyan világból származik, amely sokkal valóságosabb, mint az, amit eddig láttál; egy olyan világból, amely már megmenekült mindattól, amiről azt hitted, hogy létezik.

5. A csodák a gyógyító eső cseppjeiként hullnak a Mennyekből egy száraz és poros világra, ahol az éhező és szomjas teremtmények már a halálra készülnek. Most már van vizük. A világ kizöldült. Az élet jelei mindenütt felbukkannak annak jeleként, hogy ami megszületett, az sohasem halhat meg, mivel ami él, az halhatatlan. –  részlet a Csodák tanításából

A jóvátétel, és a csodák automatikusan megjelennek, ha a kegyelem állapotában vagy. Ha pedig azt gondolod, hogy már abban vagy, meg fog nyilvánulni előtted, hogy létezik még annál is teljesebb kegyelem, mint amit addig tapasztaltál. Ehhez neked kell tisztulni, önmagadra figyelni, és megengedni, hogy a tisztaságodon át a fény átragyogjon. 

Szeretettel,

Simrat Kaur/ Arató Mónika 

ਸਤਿ ਨਾਮੁ

 

Send this to a friend