Dimenziónyitás. Különös, vonzó szó. Milyen dimenzió? Hova nyílik, és mi? – kérdezheted.

Az én megélésemben a dimenziónyílás az volt, amikor egy olyan világ tárta elém a kapuit, amiről érzem, hogy mindig is létezett, csak Csipkerózsika- álmom nem tette lehetővé, hogy érzékeljem. 

Addig azt éreztem, hogy nem tudom, pontosan ki vagyok, csak sejtem. Vágyom egy csomó dologra, amiről úgy érzem, hogy nem lehet az enyém. Tudom, hogy tehetséges és értékes vagyok, de fogalmam sincs, hogy miben. Ugyanakkor bennem volt a vágy, hogy minden kérdésemre megismerjem a választ. Csapdahelyzetnek érzékeltem pár dolgot az életemben, és elkeseredett voltam, hogy nem tudom megváltoztatni.

Egy dologban voltam biztos: tudni akarom a válaszokat, és ezért elszántan kerestem. Mentem tovább, még akkor is, mikor úgy éreztem, hogy semmi értelme.

Aztán minden megváltozott. Rendszeresen (úgy értsd minden nap – akár többször is) meditálni kezdtem. Egy bizonyos módszerrel. Egy idő után pedig minden megváltozott. Inspirálttá váltam, folyamatosan tele vagyok ötletekkel, én, aki azt gondoltam, hogy rajtam kívül mindenki kreatív. Követni kezdtem a belső hangomat, és egyre több dologról kezdtem azt érezni, hogy valódi, és az enyém. Tisztába kerültem az engem mozgató értékekkel, és bátran vállalom azokat.

Néha még jön egy- egy kísértés, egy tükör, amiben újra, még inkább megismerhetem önmagamat, és az utamat. Az egész élet kezd összeállni egy gyönyörű műalkotássá, amelyben egyre inkább én fogom az ecsetet, és egy magasabb rendű erő velem együtt irányítja az ecsetvonásokat.

Mikor elfelejtkezem róla, hogy nem vagyok egyedül, akkor egy- egy folt kerül a képre, amiről első ránézésre úgy látom, hogy egy hiba, és hogy elcsúfítja a vásznat. Aztán kiderül, hogy a folt éppen egy nyíló virág porzója, vagy egy gyönyörű fa levele. Minden változik, és egyre inkább élvezem az áramlatot, a tisztulást, a változások irányát, és hogy tapasztalhatom a rendező elvet, amely mindent irányít az igaz felé.

Ilyen a munkám is. Minden simán, zökkenőmentesen történik, ami tiszta értékeket hordoz. Az elakadások pedig csak rámutatnak arra, hogy milyen érzésekre figyeljek, ha újra- és újra meg szeretném teremteni a szeretetteljes helyzeteket, élményeket. Rámutatnak arra, hogy mit kell változtatnom magamban, hogy engedjem szabadon áramolni az életenergiát.

Mindehhez nekem a meditáció volt az eszköz, a megnyíló ösvény, amely elvezetett a kapuig, ahol egy új világ kinyílt. Most is enged be, egyre beljebb, újabb és újabb világokat fedezek fel. Óvatosan lépek, és újabb kapuk nyílnak. Néhány kapu, amiről pedig azt hittem vezet valahova, bezáródik. Az alkotás a vásznon pedig szépen formálódik, egyre élőbb színekkel.

Ha meg szeretnéd tapasztalni a dimenziónyitás csodáját, hallgass bele az általam vezetett Dimenziónyitás című meditációba, amelyben a csodálatos zene Fekete- Kiss Sándor alkotása.

 


 

 

A meditációs cd-t most a Tavaszi megújulás csomag részeként is megvásárolhatod itt!

Ha pedig egy csapatban szeretnél tanulni önmagadról, a táguló világról, és szeretnéd megtapasztalni a rád váró újabb dimenziókat, csatlakozz hozzánk az április 20-án induló „Belső erő” meditációs iskolába.

Április 6-ig még kedvezményesen jelentkezhetsz.

„ Amikor 10 hete elkezdtük, hideg volt, hó, és hamar sötétedett. Az utolsó alkalomra 15 fokos tavaszi melegben mentem, és a Duna fölött színes volt a naplemente. Valahogy így változtam meg belülről is. Egyre jobban hiszem, mert tapasztalom, hogy a szeretet csodára képes. Volt olyan alkalom, amikor a meditációból hazaérve a férjem duzzogva fogadott. Undok volt, és tudom, hogy máskor sértődötten elvonultam volna olvasni, aztán a fal felé fordulva elalszom. Most képes voltam hatni rá, a szeretetemmel és elfogadásommal megváltoztatni a viselkedését, és gyönyörű esténk kerekedett! Annyira boldog voltam! Bevallom, az elején tartottam attól, hogy ha én változni kezdek, azt a kapcsolatom talán nem bírja el. Éppen fordítva történt, a szövetségünk egyre erősebb, amióta lépésről lépésre találom meg önmagam. Az is érdekes, hogy a legutóbbi meditáció után úgy éreztem, mintha mondjuk táncoltam volna, könnyű volt a testem. Nem is tudom… Látom, hogy ez egy folyamat. Mintha lenne egy kertem, ott a lehetőség, hogy virágba boruljon, vagy éppen paradicsomot növesszen nekem, hogy amire vágyom, azt adjon. Tudom, hogy ha művelem, meg is adja. Tudom, hogy megvan a maga ritmusa, hogy nem siettethetem, és nem is foghatom vissza. Tudom, hogy ha elhanyagolom, kiszárad, vagy gazossá válik. De akarom azt a gyönyörűséges kertet, amit elképzelek magamnak, és tenni is akarok érte. „Kata

Csatlakozz hozzánk! Olvass tovább a meditációs iskoláról, és jelentkezz itt!

 

Send this to a friend